A lengyel politikát dominálja, de nem uralja teljesen a vezető kormánypárt, a Polgári Platform (PO). Uralja, mert elnöke egyben kormányfő, a párt adja az államfőt, a parlament két házának az elnökét is. Sőt, Jerzy Buzek, az Európai Parlament jelenlegi elnöke szintén ennek a pártnak a listáján kapott mandátumot.

A PO alig hétéves párt, de vezetőinek több évtizedes politikai és parlamenti múltja van. Többségük az illegális Szolidaritásban kezdett politizálni, és az elmúlt két évtizedben a viharosan alakulgató lengyel pártrendszerben kerestek maguknak helyet. A PO magát gazdaságilag liberális, ám az élet más dolgaiban kereszténydemokrata pártként határozza meg. A párt azonban az elmúlt pár évben sajátos modernizációs gyűjtőpárttá lett, szavazótábora a városias rétegek, az ország nyugati felének lakói, az értelmiség, az üzletemberek. Valamennyi választás után a Lengyelország térkép nyugati fele, s a nagyvárosok kapják a párt színeit. Ez – POlandia. A gyűjtőpártiság persze azt is jelenti, hogy a PO óvatosan nyúl a strukturális reformokhoz. Korábban arra hivatkoztak, hogy az államfői vétó teszi értelmetlenné a reformokat. Most ilyen akadály nincsen, de továbbra is lassacskán halad a választójogi reform, a szejm létszámának csökkentése, vagy a szenátus átalakítása. A PO-nak nincs abszolút többsége a szejmben, a kicsiny, ám erős érdekérvényes Lengyel Néppárttal (parasztpárt) kormányoz együtt. Ez is akadályozza a földművesek nyugdíjrendszerének reformját.

A párt kevés „liberális” reformot indított el. Ilyen a 35 százalékos politikai „női kvóta” parlamenti elfogadása és a – dacolva az egyházi ellenkezéssel – a lombikbébi programok állami engedélyézése és támogatása. Ez utóbbi jelzi a párt megosztottságát: a PO-ban jelen van az erőteljesen egyházhoz kötődő és egy világiasabb szárny is. Feltehetően az utóbbi kerekedett felül. A pragmatikus politikusok felismerték, hogy a lengyelek többsége ugyan katolikusnak vallja magát, de a mindennapi életben csak erős szűréssel alkalmazza az egyházi tanításokat. A legutóbbi felmérések szerint a katolikus hierarchia is érzi, hogy sokan azért fordulnak el, mert a püspökök, a papság továbbra is a leginkább archaikus, nacionalista vonalat erőlteti, s egyértelműen elkötelezte magát a PO ellenfele, a konzervatív-nacionalista Jog és Igazságosság (PiS) Párt mellett.

A PO ugyan gyűjtőpárt, de erős politikai centruma van. Ez – milyen sajátságos! – a futballcsapat, amelyben Donald Tusk miniszterelnök, pártvezér és legközelebbi politikai barátai játszanak. A pártból nemrég távolítottak el Janusz Palikot, ultraliberálisnak tartott lublini politikust, aki gyakran provokálta a konzervatív jobboldalt és a klerikálisokat. Még korábban távozott a párt korábbi miniszterelnök-jelöltje, a karakteresen antikommunista Jan Rokita. Ő a PiS-hez közelített inkább.

A lengyel jobboldali kormánypártnak sikerült uralnia a politikai szférát, miközben vezetőit egyre inkább fontos partnerként kezeli az EU elitje. Ebben a helyzetben még erősebben érvényesül az az elképzelés, hogy az ország érdekeit nem a regionális egyeztetés révén, hanem a vezető hatalmakkal való alkukkal lehet érvényesíteni.

Krisztus megkoronázása Swiebodzinban