Miért késik a határtalanság?
És miért fontos nekünk egy szomszédos állam belépése? Nos erre valamivel könnyebb választ adni. A magyar EU-elnökség egyik fontos programpontja (más szóval prioritása) az övezethez való román és bolgár csatlakozás lebonyolítása lesz. Nem véletlenül tárgyalt erről a minap Budapesten Nikolaj Mladenov bolgár külügyminiszter. Amikor őt kérdeztük erről, egyszerűen azt mondta: teljesítettük a követelményeket, mi betartottuk a magunk vállalását, most az EU következik.
Schengenland kitágítása azonban felettébb érzékeny ügy; különösen az elmúlt években vált azzá, amikor az unióban felerősödtek az idegenellenes és – vegyük tudomásul – a szegényellenes indulatok is. Ennek volt ragyogó példája a Nicolas Sarkozy francia elnök által gerjesztett hisztéria Franciaországban, az illegális roma jelenlét miatt. De a távoli hazánkfia nem állt ezzel egyedül: a korábban oly toleráns németalföldi társadalom nevében megszólaló kormány is elhalasztaná a schengeni bővítést. És akkor még ott vannak a politikailag korrektebb tagállamok, amelyek szintén további vizsgálatokat szeretnének.
Egyelőre úgy látszik tehát, hogy nincs szó márciusi belépésről. Jó esetben a nyári turistaszezon kezdetén bonthatják le a sorompókat a határokon.
A délkelet-európai romák nyugati irányú migrációjától való félelem is nyilvánvaló. Ám ezt csak ritkán hozzák elő. A leggyakrabban emlegetett halasztási érv, hogy a schengeni belépést kössék össze a román–bolgár EU-csatlakozáskor bevezetett „együttműködési és ellenőrzési mechanizmus” eredményeinek értékelésével. Ezt a mechanizmust azért hozták létre, mert nyilvánvaló volt, hogy a kelet-balkáni posztkommunista államokban nehézkesen halad a hivatali és mindennapi korrupció, valamint (főleg Bulgária esetében) a szervezett bűnözés elleni harc.
Csak emlékeztetőül. Ha megszűnnek a belső határok, akkor Görögországtól egészen a sarkkörig elvileg okmányellenőrzés nélkül lehet elautózni. A vámhatár már ma sem létezik az államok között, de a határállomások még állnak. Emlékszünk rá persze, hogy a schengeni birodalomba lépés nem jelentett teljes „határtalanságot”, hiszen például az osztrákok tovább járőröztették katonáikat Burgenlandban, több utat pedig gépkocsik elől zártak el. Ilyesmire a szlovák határon is volt példa.
A bevándorlók áradatától tartó államok tehát attól félnek, hogy a közismerten korrupt tisztviselők átengednek nemkívánatos elemeket. Tudott, hogy a görögök is elég nehezen tudják megállítani a Kelet felől áradó migránsokat. Románia esetében ott van a moldovai kérdés is: a szomszédos államban rengetegen kaptak román útlevelet. Bulgária is viszonylag bőkezűen osztja etnikai alapon az útleveleket ukrajnai, oroszországi bolgároknak vagy éppen macedónoknak.
A két ország belépését nehezíti, hogy elterjedt a vélekedés, miszerint Románia az EU vezető „koldusexportőre”. A kéregető gyerekek, rokkantak feltehetően szervezett, nagyipari keretek között jutnak a többi uniós államba. A két balkáni ország bűnözői kiveszik a részüket az emberkereskedelemből – főleg, ami a prostituáltak szállítását illeti.
