A megmozduláson ott voltak a betiltott, iszlamista Muszlim Testvériség mozgalom képviselői is. A Testvériség öt éve még a mandátumok ötödét nyerte el a parlamentben. Idén azonban a Nemzeti Demokrata Párt (NPD)  csak 14 képviselői helyet engedett át az 508 fős alsóházban az ellenzéknek. A Testvériség bojkottálta a választások második fordulóját, és jelenleg bizonyítékokat gyűjtenek, hogy nemzetközi jogvédő szervezeteknél tiltakozzanak.

Az egyiptomi parlamenti választás a jövő ősszel esedékes elnökválasztások főpróbája volt. A hatalom csírájában akarta elfojtani az elmúlt idők politikai aktivizmusát, és biztosítani akarta, hogy az ellenzék ne tudjon elnökjelöltet állítani. Az alkotmány szerint csak olyan párt indíthat jelöltet, melynek az alsóházban legalább 250 képviselője van.

– Lehetett számítani a Muszlim Testvériség mostani gyenge szereplésére – mondja Csicsmann László, a Corvinus Egyetem Közel-Kelettel foglalkozó adjunktusa. A választások előtt a Testvériség több mint 1200 tagját tartóztatták le. A kutató szerint az elnökválasztáson nem fognak labdába rúgni, pont ezért volt olyan nagy rajtuk a nyomás. S bár egyre kiélezettebb lesz a viszony a mozgalmon belül a párt fiatalabb szárnya, és a konzervatívabb, idősebb vezetés között, azt a tagok nagy része belátja, hogy a fegyveres radikalizálódás nem kifizetődő.

Mohamed El-Baradei ugyan az elmúlt hónapokban élére állt néhány ellenzéki tüntetésnek, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség volt főtitkárának kezdeményezése lendületét vesztette a nemzetközi figyelem elmaradásával. Érezhető volt: a voksolás megítélésében a biztonsági megfontolások domináltak Nyugaton, a hangos bírálatok elmaradtak. A washingtoni diplomácia azt sem tudta elérni, hogy nemzetközi megfigyelők utazhassanak az arab országba. A betegeskedő Hoszni Mubarak elnök hatalmának békés utódlása ugyanakkor amerikai érdek is.

A WikiLeaks portál által kiszivárogtatott 2009. májusi sürgönyben Margaret Scobey amerikai nagykövet kifejti, szerinte a 82 éves elnök hatodik alkalommal is indulni fog az elnökválasztáson, és haláláig hivatalban marad. – Kairóban senki sem sejti, ki és hogyan örökölheti a hatalmat – írja a nagykövet. A befutó a gazdasági elit támogatását bíró, ám katonai tapasztalattal alig rendelkező Mubarak-fiú, Gamal és a vele szemben bizalmatlan hadsereg jelöltje közül kerülhet ki. A nép csak akkor szólhat közbe, ha a gazdasági helyzet tovább romlik.

Az elnök fia, Gamal Mubarak