Stockholm: nincs USA-nyomás
A „Riporterek határok nélkül” pedig egyenesen felelőtlennek nevezte a WikiLeakset a közszolgálati rádióban.
A kormánypártok és az ellenzék teljesen egységes, senki sem érzi magát feljogosítva, hogy az ügyben nyilatkozzon. Arra hivatkoznak, hogy a svéd kiadatási kérelem egy meglehetősen hétköznapi bűncselekmény – nemi erőszak gyanúja – alapján született. Az igazságszolgáltatásra pedig a politika nem gyakorolhat nyomást. Egyedül a – WikiLeaks szerverét korábban üzemeltető –Piratpartiet (a Kalózpárt) vette védelmébe a kiszivárogtató hírportál alapítóját: a demokrácia megcsúfolásának nevezte a Julian Assange elleni elfogatóparancsot, hozzátéve, hogy Svédország az Egyesült Államok bábjaként viselkedik.
Stockholm nem győzi ismételni: a kiadatási kérelemnek nincs köze a kiszivárogtatásokhoz. A hivatalos álláspontban azonban némi „visszalépés” érzékelhető. Marianne Ny főügyész hétfőn még kategorikusan kijelentette, hogy Assange-t semmiképpen nem adják ki az Egyesült Államoknak, szerdán az igazságügyi minisztérium viszont már olyan kommünikét adott ki, amelyben taglalta, hogy melyek a nemzetközi kiadatási eljárások feltételei. E szerint a WikiLeaks alapítóját Amerikának csak akkor adhatnák ki, ha a kiadatási kérelemben említett bűncselekmény Svédországban is büntetendő magatartás lenne, és ha legalább kétévi börtön járna érte. A sajtó és a közvéleményt viszonylag híven tükröző blogok viszont roppant keményen fogalmaznak. Egymást érik a „Hol vannak most a jogvédők?, Hol vannak most a liberálisok?, Hol van az egyház?” jellegű bejegyzések. A bloggerek kíméletlenül támadnak, és a független, demokratikus és humánus svéd politika szégyenének nevezik, hogy a hatóságok az ame ri kaiak kedvéért suttyomban elárulják a svéd értékeket. A svéd–amerikai kapcsolatok amúgy is roppant kínos szakaszban vannak. A Wiki-Leakstől függetlenül vizsgálat folyik arról, hogy az amerikai nagykövetség – a svéd biztonsági szervek néhány tagjának hathatós segítségével – listákat készített svéd állampolgárokról, még olyanokról is, akik csak a követség közelében parkoltak a kocsijukkal. Az Egyesült Államok politikájáért egyébként sem rajongó svédek ezek után kétkedve fogadják a főügyészség nyilatkozatait, miszerint a vádhatóság nem az USA érdekeinek kiszolgálója, hanem a svéd igazságszolgáltatás rendíthetetlen bástyája.
A Julian Assange ellen folytatott világméretű hecckampány nyomán viszont erősödnek azok a vélemények, hogy az ausztrál férfi élete feltehetően egy svédországi börtönben lenne a legnagyobb biztonságban...
„Aggódunk amiatt, hogy egyes kormányok egyéneket akarnak cenzúrázni, elhallgattatni, az információ szabad áramlását akarják korlátozni” – ezzel harangozta be az amerikai külügyminisztérium a XXI. századi államvezetés című kezdeményezését. A világsajtó szabadságának napját májusban Washingtonban tartják az UNESCO égisze alatt. Persze az akciót már régen eltervezték, a WikiLeaks-ügy miatt azonban óhatatlanul némi gellert kapott. A washingtoni tudósítóknak például valami azt súgja: nem Julian Assange vagy szervezete kapja majd a Gulliermo Canosajtószabadságdíjat, noha az olyanokat illet, akik érdemben hozzájárultak ahhoz, „különösen, ha kockázatot vállaltak”. (Sz. L. L.)
