Az EU-ban lehet újraegyesülés?
Horvátország köztársasági elnökét a helybeli Nezavisne Novine szerb lap olvasóinak szavazata alapján tüntették ki, elismerve a regionális megbékélésért és az egykori jugoszláv tagállamok együttműködéséért tett erőfeszítéseit.
Míg az év elején hivatalába lépett horvát elnököt otthon, Zágrábban, súlytalannak ítélik belpolitikai kérdésekben, és jobbára még most is az elődje, Stjepan Mesic kommentálja a horvát politikai és gazdasági élet történéseit, a környező országokban felfigyeltek arra a higgadt, elfogadó, és alázatos hangnemre, amit a hivatalos látogatásain képvisel.
Ő az a példamutató közvetítő, akinek több mint másfél évtized hallgatás, néma gyűlölködés után sikerült belátásra, és bocsánatkérésre bírnia a korábban szövetséges, később háborúzó országok vezetőit.
Josipovic kitüntetése kapcsán most megtörtént például az, amire évekkel korábban kevesen mertek volna fogadni: Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke visszatérésre szólította fel azokat a horvátokat, akik a háborús években elmenekültek Bosznia szerbek lakta részéről. Dodik a házaik felújításának állami támogatása mellett arra is ígéretet tett, hogy személyesen keresi majd fel a vidékeket, ahol a horvát nemzetiségű menekültek jelenleg élnek, hogy személyesen adja szavát arra, biztonságban lesznek, ha visszatérnek Boszniába.
Ez persze egyelőre a felszín, hiszen a hétfői eseményről beszámoló horvát, szerb, és boszniai lapok internetes kiadásának kommentárjait olvasva úgy tűnik, a nemzetiségi gyűlölködésre még nem sikerült véglegesesen pontot tenni. A kitüntetés, és a boszniai szerb elnök ígérete azonban talán az optimizmusra okot adó első lépések egyikének tekinthető.
– Jó lenne, ha nem csupán jó szomszédok lennénk, de barátokká is válnánk, és egy nap együtt érkeznénk meg az Európai Unióba – fogalmazott az előbbiekkel kapcsolatban a horvát államfő.
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság hivatalosan 1992. április 28-án szűnt meg. Öt háború tört ki: 1991 nyarán Szlovéniában egy hétig tartott, 1990 és 1995 között Horvátországban öt évig, 1992–1996-ig Bosznia és Hercegovinában pedig négy évig voltak véres harcok, amelyek (hivatalosan) több mint 300 ezer ember életét követelték. A határok változása és az etnikai tisztogatások miatt sok százezren pedig arra kényszerültek, hogy elmeneküljenek az otthonukból. 1999-ben a koszovói konfliktus miatt a NATO 78 napon át bombázta az akkor még Jugoszláviának nevezett szerb területeket, 2001-ben pedig Macedóniában is három hónapos polgárháborús zavargások jelölték ki a mai határokat. A 2004 óta uniós tagállam Szlovénia az egyetlen utódország, amely profitált Tito birodalmának széteséséből.
