„Homokszemnyi segítség” a szükség afgán sivatagában
Eikenberry azt írja: a magyarok körülbelül évi 30 millió dollárt (6,2 milliárd forint) költenek a PRT fenntartására. Másik 3 milliót (622 millió forint) költenek fejlesztésre, melyekből 300 ezret (62 milliót) infrastrukturális fejlesztésekbe fektetnek. Eikenberry azt írja, a PRT 500 ezer dollárt (102 millió forintot) költ katonaipolgári együttműködést elősegítő, úgynevezett gyors hatású projektekre.
A nagykövet a számokat elég hozzávetőlegesen kezeli. A magyar költségvetés az elmúlt években 500 millió forintot különített el az afganisztáni fejlesztésekre (ezeket különböző tárcák kapták meg, melyeket adott esetben pályázatokkal egészítettek ki). Ugyanakkor ez az összeg idén felére csökkent, sőt jövőre az afganisztáni fejlesztések nem képeznek külön költségvetési tételt, hanem a Külügyminisztérium nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó főosztályának kell azokat kigazdálkodnia. Megkerestük a külügyet, amely lapzártánkig nem reagált a táviratban érintett problémákra.
A WikiLeaks portál által kiszivárogtatott újabb amerikai diplomáciai távirat szerint Baghlan tartományban fokozódik az erőszak, drogproblémák és hatalmi harcok vannak, de az itt állomásozó magyar PRT keveset tesz azért, hogy leküzdje a nehézségeket. Eikenberry írt arról, hogy egy alkalommal, a felkelők által teremtett vészhelyzet felszámolása érdekében a szomszédos Bamiján tartományban állomásozó új-zélandi csapatoknak át kellett lépniük a tartományi határt. „A magyar PRT nem sokat foglalkozik ezekkel a problémákkal. Nincs engedélyük fegyverhasználatra, kivéve az önvédelmet, alig tesznek annál többet, mint járőröznek a főutakon, és nem vállalkoznak kábítószer-ellenes tevékenységre. Miután két magyar tűzszerészt megöltek szolgálatteljesítés közben, Budapest nem küldött több tűzszerészt” – írta az amerikai nagykövet, aki szerint a magyar erők arra összpontosítanak, hogy „sértetlenül térjenek haza”.
A kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem csak 2009-ben került bele az afganisztáni NATO vezette misszió mandátumába, de Szekeres Imre honvédelmi miniszter már akkor jelezte: a magyarok ilyen akciókban nem fognak részt venni. A Honvédelmi Minisztérium az üggyel kapcsolatos közleményében hivatkozik az új-zélandi sajtóban megjelent információra, mely szerint egy védelmi forrás szerint „az újzélandi csapatok nem bocsátkoztak harcba a magyar csapatok helyett”. A HM közölte: a PRT az infrastruktúra fejlesztésében vesz részt, soha nem volt mandátuma a fegyveres ellenállókkal szembeni harcra, tehát katonáin nem is lehet számon kérni, hogy részt vesznek-e ilyen jellegű tevékenységben.
Eikenberry távirata azonban éppen arra mutat rá, hogy a magyar kormánynak át kell gondolnia a PRT jövőjét. Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet munkatársának nemrég megjelent Mit csináljunk Afganisztánban? című tanulmánya szerint vagy a fejlesztési tevékenységre kellene koncentrálni, vagy kizárólag a katonai feladatokra kéne összpontosítani. Előbbihez növelni kéne a táborban a civil szakemberek létszámát, a fejlesztési büdzsét, és Külügyminisztérium szerepvállalását, de a tendencia ezzel ellentétes. A veszélyesebb, katonai feladatok előtérbe helyezéséhez viszont több katona kell, erősítendő a tűzerő és a páncélvédettség, illetve meg kéne változtatni a fegyverhasználati szabályokat, amire se pénz, se szándék nincs. Mindkét lépéshez hiányzik azonban a politikai akarat, az erőforrás és az ambíció. – Amennyiben a fejlesztési pénzek a 2011-es tervezett szinten maradnak, s a PRT katonai eleme létszámában és összetételében sem változik érdemben, valószínűsíthető, hogy a PRT csak az alapfeladatok ellátására lesz képes. Kevéssé hihető, hogy ez a minimális jelenlét elégedettséggel töltené el NATO-partnereinket, és kétségkívül rossz hírünket keltené a helyi afgán lakosság körében – figyelmeztet Wagner.
