Vérig sértő diplomácia

Európa, Kína, Oroszország és az arab világ egy része is mellre szívta ugyan a megszokott diplomáciai nyelvezethez képest sokszor személyeskedő és csípős amerikai táviratokat, de az USA háborújának két kulcsországában – Afganisztánban és Pakisztánban – feltűnően zokon vették a róluk szóló iratok tartalmát a vezetők. Ez annyiban nem meglepő, hogy folyamatosan a helyi, sokszor nyíltan Amerika-ellenes közhangulat, illetve a washingtoni elvárások között őrlődő politikusokról van szó, ráadásul a tekintélyelvű társadalmakban a „gyenge” vagy a „súlytalan” minősítés is vérig sértéssel érhet fel. Mindez Juszaf Raza Gilani pakisztáni kormányfő és Hamid Karzai afgán elnök hét végi kabuli találkozóján csúcsosodott ki leginkább.

A jelentésekből erőtlen, kétszínű, korrupt vezetők képe bontakozik ki. Az USA pakisztáni nagykövete szerint például Iszlámábádban akadályozták, hogy az amerikaiak veszélyesnek tartott fűtőanyagot szállítsanak el egy atomlétesítményből, mert attól tartottak: a helyi sajtó megneszeli ezt, és az ügy rossz fényt vet rájuk.

Terror Pakisztánban. Legalább negyvenen haltak meg abban az öngyilkos bombamerényletben, amelyet hétfőn követtek el Pesavarban
Terror Pakisztánban. Legalább negyvenen haltak meg abban az öngyilkos bombamerényletben, amelyet hétfőn követtek el Pesavarban

Aszif Ali Zardari pakisztáni elnök állítólag nyíltan megvallotta: a puccsista hadsereg elmozdíthatja, sőt akár meggyilkolására is fel van készülve. Azzal pedig maga is tisztában van, nem rendelkezik meggyilkolt felesége, Benazir Bhutto képességeivel. Karzainak külön kellemetlen, hogy pénzügyminisztere, Omar Zakilval nevezte őt – Karl Eikenberry, az USA kabuli nagykövete szerint – „rendkívül gyenge embernek”. Ezt sajtótájékoztatóján Zakilval vehemensen tagadta, nyíltan meghazudtolva Eikenberryt. Utalt rá, hogy az amerikai nagykövet körül fogy a levegő. Eikenberrynek az sem használt éppen, amikor Obama háborúi című könyvében Bob Woodward sztárújságíró nemrég megírta: a tábornokból lett nagykövet szerint Karzai „van, hogy szedi, máskor meg nem szedi” – egyébként el nem ismert – mániás depressziójára felírt orvosságát.

Gilani bagatellizálni próbálta a diplomáciai jelentéseket azzal, hogy egyszerű beosztottak táviratairól van szó – miközben a nyugati sajtó bőven hivatkozott nagyköveti sürgönyökre is – ám nem állta meg, hogy közben ne vitassa egyikmásik tartalmát. Karzai tényszerűen cáfolni igyekezett azt az állítást, miszerint alelnöke, Ahmad Zia Maszud gond nélkül átmehetett a dubai reptéri ellenőrzésen 52 millió dollár készpénzzel. Magyarázata viszont („ha dobozba tesznek 52 milliót, akkor legalább 30 nagy bőröndöt tesz ki”) ráirányította a figyelmet arra: túlságosan tisztában van a dollárkötegek térfogatával. Karzai mindemellett azt mondta: a WikiLeaksbotrány csak erősíti az afgán–pakisztáni viszonyt.

Kérdés: kinek a rovására? Az Obama-adminisztráció e hónapban végzi el az „AfPak”-stratégia felülvizsgálatát, és előre közölték, hogy látványos irányváltásra nem lehet számítani. A The Washington Post hétfői címlapján azt írja: az afgán lakosság pesszimistábban látja az ország kilátásait és az amerikaiak szerepét, mint egy évvel ezelőtt.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.