Tőkés hadüzenetének címzettje ugyanaz a szervezet, amelyik mindig is volt: az RMDSZ. Lépésének következményei egyelőre bizonytalanok. Egyvalami azonban már most sem az: döntésével lezárult az erdélyi magyar politikában egy viszonylag hosszú szélcsendes időszak.

Ez a politikai tér korábban is sokszor volt már csatazajtól hangos. Némi túlzással akár azt is lehetne mondani, hogy Tőkés, amikor csak tehette, rárontott az RMDSZ-re. Általában ő húzta a rövidebbet, ám amíg ez bekövetkezett, sok csúnya dolognak lehetett szemtanúja – és gyakran elszenvedője – az ottani magyarság.

Adódik persze a kérdés: miért éppen most láthatta elérkezettnek az időt zászlóbontásra a nimbuszában fogyatkozó radikális politikus? Ennek ottani okai tényleg nemigen látszanak: az RMDSZ rendben abszolválta a legutóbbi választásokat, és eddig semmi olyasmit nem tett a kormánykoalíció tagjaként, ami a választói bizalom megrendülésével járt volna. Ezért a trónigény mostani bejelentésének indokát nyilván másutt érdemes keresni: Budapesten. Ez az erdélyi magyar vizeket felkavaró bejelentés tudnillik egyértelműen arról árulkodik, hogy nemzetpolitikájukban Orbánék semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek előző kormányzati ciklusukból. Markó Béla és csapata már akkor nagy szálka volt a szemükben, csak éppen nem sikerült velük elbánniuk – sem Tőkés, sem Szász Jenő segítségével. Az egységbontó fideszes kísérletek akkor rendre elbuktak Erdélyben.

Nyáron viszont érvénybe lépett a megosztási politika új kiadása, és nem kizárólag Erdély vonatkozásában. Az Orbán-kormány azóta már rövid úton kitagadta a nemzetből a szlovákiai Hidat, és közvetlenül a kárpátaljai választások előtt köztörvényes gyanúba keverte az ottani Fidesz-barátok ellenlábasának számító UMDSZ-t. A jelekből ítélve most Erdélyen a sor. Kövér László például egyik legutóbbi tévés szereplésében már elkezdte pedzegetni, hogy az RMDSZ-re tulajdonképpen nincs is szükség – a párt nélkül is elérte volna az ottani magyarság azokat az eredményeket, amelyeket elért.

A határon túli magyar erővonalak átrajzolására irányuló fideszes próbálkozásokban nem csak a közvetlen politikai szempontok játszanak szerepet. Alapvető kérdés az is: ki ossza és kiknek az anyaországi milliárdokat a határon túlra? Erdélyben eddig ez a folyamat a szavazók által legitimált, ám a Fidesz által dezavuált RMDSZ közreműködésével zajlott. A nyár óta viszont más a helyzet. Vajon tényleg puszta inszinuáció volna a Tőkés-párt színre lépése és a püspök árnyékában szerveződő alapítványok (mindenekelőtt a gőzerővel alakuló erdélyi „demokrácia-központok”) létrehozása között szerves kapcsolatot látni? S attól sem kell tartani, hogy Tőkéséknek filléres gondjaik lennének a mostani vehemens és költséges pártgründolásban.