Röviddel a puccsszerű sztrájk bejelentése után kaotikus viszonyok alakultak ki a reptereken. – Az önök helyében fognám a cuccomat és más közlekedési eszközt keresnék –hallották a meghökkent utasok több légiutaskísérőtől. Már akinek megvolt a csomagja: az El Paísnak nyilatkozó Maria Navarrónak például, miután a gépről leszállították, fogalma sem volt, hol keresse a bőröndjeit. A The Guardiannek panaszkodó egyik utas azt mondta: az életét egy spanyol orvos mentette meg egy olyan műtéttel, amire Nagy-Britanniában hónapokat kellett volna várnia. A reptéri káosz miatt lehet, hogy a spanyol légiirányítók ölik meg. Fogytán a gyógyszere, ilyen tortúrára nem készült fel.

A madridi szocialista kormány keményen lépett fel: szombatra kihirdették a szükségállapotot, katonai irányítás alá helyezve a repülőtereket, az irányítótornyokat. Felszólították a sztrájkolókat, azonnal vegyék fel a munkát, különben katonai bíróság elé állítják őket.

A háttérben egy 1981-es törvény áll, ez megengedi a szükségállapot bevezetését, ha bárki akadályozza a közfeladatok ellátását. Ilyesmire a spanyol demokrácia harmincéves történetében még nem volt példa. A drákói intézkedés nyomán fokozatosan állt helyre a rend a spanyolországi repülőtereken, igaz, késések és járattörlések még előfordulnak.

A szükségállapotot az ellenzéki konzervatív Néppárt bírálta, bár vezetőjük, Mariano Rajoy Lanzarotén ragadt. A szocialisták viszont emlékeztettek rá: a légiirányítók kivételezett helyzete a korábbi konzervatív kormány által aláírt egyezségnek köszönhető. A légiirányítók éves jövedelme tavaly meghaladta a 300 ezer eurót, de volt olyan, aki közel egymillió eurót (!) vitt haza a túlóraprémiumokkal együtt. A sztrájk oka pont a túlmunka volt. A szakszervezet szerint a munkaóráikat már ledolgozták, ezért további pótlékokat követelnek.

Földön ragadt utasok a madridi Barajas reptéren