Clinton magyar jelentést is kért
A brit The Guardian honlapjára tegnap felkerültek azok a táviratok, amelyekben az amerikai külügyminisztérium részletes információkat kér a budapesti nagykövetség munkatársaitól a magyar politikai és gazdasági életről. A táviratban emlékeztetik a diplomatákat, hogy az általuk gyűjtött információ fontos a hírszerzés számára is, ezzel óhatatlanul is alátámasztva a Wiki-Leaks állítását, miszerint a diplomaták mögött a CIA áll.
A 2009. június 16-án kelt nyers, szerkesztetlen anyagból kiderül, melyek azok a témák, amelyek Washington szemszögéből a legfontosabbak: ilyen példáulMagyarország és Oroszország kapcsolata, az esetleges „titkosmegállapodások”Moszkvával és a Kaszpi-tengeri országokkal, az energiabiztonság és a szervezett bűnözés szerepe az energiaszektorban. Kik lehetnek azok a minisztériumi tisztviselők, akik fogékonyak az oroszok nyomásgyakorlására, vagy azok a pártok, amelyek anyagi támogatást kapnak Moszkvától? – firtatja a levél. Külön kérdés vonatkozik a kínai viszonyra, valamint arra, hogy ápol-e kapcsolatokat Magyarország olyan államokkal, amelyek ellenségesek az Egyesült Államokkal.
Washington érdeklődik a védelmi ipar és más országokkal történő együttműködés iránt, nyilván amerikai cégek fegyvervásárlási esélyeit mérlegelve. A világpolitikai preferenciák közé tartozik, hogy mennyire hajlandó Budapest megosztani a hírszerzési információkat Washingtonnal, illetve hajlandók vagyunk-e együttműködni az Egyesült Államokkal a terrorizmus elleni harcban.
Külön érdekesség, hogy a Clinton-aláírással szignált kérdéslistán információt kérnek a diplomatáktól arról, vajon Magyarország milyen szerepet játszhat mint fegyverkereskedelmi központ. Ami a magyar belpolitikát illeti, itt is vannak érzékeny témák: nemcsak a jelenlegi és a majdani vezetők megítéléséről kérnek információkat, hanem a politikusok pénzügyi helyzetéről, egészségügyi állapotáról, sőt mobil-, telefon- és faxszámuk mellett internetes jelszavaikat és biometrikus adataikat (ujjlenyomatukat, esetleg DNS-mintájukat) is szeretnék megszerezni. Természetesen érdeklődnek a politikai pártok belső működése, a szélsőséges szervezetek iránt, beleértve azok külső és belső támogatását, különös tekintettel a Magyar Gárdára. Részletes információkat várnak a politikai vezetésről, amibe a mindenkori miniszterelnök belső köre is beletartozik, a különféle politikusok közti kapcsolatokról, a korrupcióról, illetve a politikusok „költségvetésen kívüli” támogatásáról. Érdekelték a State Departmentet olyan, a diplomáciától viszonylag távol eső területek is, mint a katonai célú orvosi kutatások, a potenciális óvóhelyek vagy a távközlési infrastruktúra sebezhetősége.
Érdemes emlékeztetni rá, hogy a fentiek a budapesti nagykövetségnek szóló utasítások, vagyis még mindig nem arról a 808 dokumentumról van szó, amelyeket a diplomaták küldtek Washingtonnak, és a WikiLeaks által megszerzett, de még nem publikált iratok között vannak. Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövet tegnap budapesti közleményében sajnálatát fejezte ki a bizalmas információk nyilvánosságra kerülése miatt. „Elítélem a Wiki-Leaks tevékenységét, mellyel megpróbálja aláásni kapcsolatunkat Magyarországgal, illetve kapcsolatunkat szövetségeseinkkel és partnereinkkel. Az Egyesült Államok minden kormányhivatala, beleértve a külügyminisztériumot is, további lépéseket tesz érzékeny információink megvédésének érdekében” – írta a nagykövet a Népszabadságnak is eljuttatott közleményben. Emlékeztetett: a diplomácia alapfeltétele a nyílt és őszinte párbeszéd. „Az a feladatunk, hogy megértsük Magyarországot, az itt élő embereket, gondolataikat, aggodalmaikat, és ezeket az információkat megosszuk Washingtonban azokkal, akik gyakorlati politikai döntéseket hoznak. ” A nagykövet végül leszögezte: „Magyarország a barátunk és a szövetségesünk. Közösek az értékeink, az érdekeink és a céljaink. Az Egyesült Államok nagyra értékeli barátságát Magyarországgal, és én elkötelezetten dolgozom együtt az itt élőkkel azon, hogy megtartsuk és tovább építsük partnerségünket.”
A Jobbik parlamenti képviselője,Pörzse Sándor, a kiszivárgott információkra hivatkozva ismét támadást intézett a néhai Tom Lantos amerikai képviselő nevét viselő budapesti demokráciaintézet terve ellen.
A világszerte keresett Julian Assange tegnap a Guardian honlapján válaszolt az olvasók kérdéseire. Többek között elmondta, hogy tisztában van azzal: saját és munkatársai élete veszélyben forog, de megtették a kellő óvintézkedéseket. A kanadai miniszterelnök egyik volt tanácsadója Assange meggyilkolására szólított fel, Sarah Palin amerikai alelnökjelölt pedig azt mondta, hogy „ezt az embert le kell vadászni”. A WikiLeaks alapítója szerint az ilyen emberek ellen vádat kellene emelni gyilkosságra való felbujtásért. A svéd hatóságok egyébként tegnap közölték, hogy átadták Londonnak a kért információkat az európai elfogatóparancshoz: London korábban arra hivatkozott, hogy ennek hiányában nem tud intézkedéseket foganatosítani a 39 éves ausztrál Assange ellen, akit a svédek szexuális bűncselekményekkel és nemi erőszakkal vádolnak. Julian Assange a hírek szerint valahol Dél-Angliában tartózkodik.
Hontalan honlapok
A WikiLeaks letiltását követelte a franciaországi szervektől az illetékes francia miniszter. A WikiLeaks azután kényszerült költözködni, hogy az amerikai Amazon.com szerdán levette a szerveréről.
Csütörtökön bejelentették, hogy egy svájci domainre költöznek, de az adatok többsége valószínűleg még mindig francia és svéd szervereken van. A WikiLeaks világ körüli útja korántsem példátlan az internet történetében (megemlíthetjük itt akár a szintén külföldről „sugárzó” kuruc.infót is) – a honlapok sokkal kevésbé vannak helyhez kötve, mint a személyek, a cégek vagy az intézmények. Ennek megfelelően a mozgásuk is egyszerűbb: egy honlap – a hozzá tartozó tartalommal együtt – néhány nap alatt körbeutazhatja a földet anélkül, hogy a gazdája kitenné a lábát a szobából. Az utaztatáshoz csak némi pénzre, minimális szakértelemre és az internetre van szükség. Először is be kell jegyezni egy külföldi illetőségű vagy nemzetközi (például .com, .info vagy .net végződésű) domainnevet – ez az online regisztrátoroknál bankkártyás fizetéssel szerencsés esetben percek alatt elintézhető. A következő lépés a megfelelő tárhelyszolgáltató kiválasztása – ezekből gyakorlatilag végtelen a választék, az ingyenestől (!) a full service szolgáltatást nyújtó fizetős (általában az adatmennyiséggel arányos árú) verziókig. Az igénybevétel, illetve szükség szerint a fizetés szintén megoldható online módon, majd a kapott hozzáférési kódok birtokában a tartalmat is villámgyorsan feltölthetjük (mondjuk egy magyar számítógépről egy izlandi szerveren futó, .is domainű oldalra). A bérlést természetesen nem akkor kell elkezdeni intézni, amikor már ég a talaj a lábunk alatt: a profik egyszerre több címet és tárhelyet is készenlétben tartanak, baj esetén az átköltöztetés (vagy az új hely beélesítése és a cím átirányítása) órákon belül megoldható.
Akár úgy is, hogy az „elkövető” nyomtalan – illetve nagyon nehezen visszakereshető – legyen: egy laptoppal ráállunk valaki másnak az internetkapcsolatára, és a nyomozók legfeljebb addig az előfizetőig tudnak eljutni, akinek a „szolgáltatásait” a tudtán kívül, átmenetileg igénybe vettük, de az ő gépén nyomát sem találják majd az általunk feltöltött tartalmaknak. (H. M.)
