A magyar kormány azonban nem tartja kívánatosnak a külföldi tulajdont a stratégiai fontosságúnak tekintett Molban. Az alaphangot meghatározhatja Putyin múlt pénteki berlini kijelentése. Eszerint minden jogi szabályozással ellentétes, ahogyan aMolnál a mai napig gátolják, hogy az orosz cég éljen részvényesként szavazati jogával. (A magántulajdonú SZNG ellen az a kifogás, hogy elrejti tulajdonosi körét.)

Szóba kerül a Malév is: a légitársaság ugyan magyar állami tulajdonba került vissza az orosz Vnyesekonombanktól, ám az oroszok felé továbbra is tartozik a cég 102 millió euróval.

A múlt héten Moszkvában tárgyaló Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter az MTI-nek azt mondta: több kérdésben döntés születhet a Putyin–Orbán találkozón, többnek az irányát szabja meg a tárgyalás.

Főszereplő lesz az energetika is, miután Magyarországnak 2014 végén lejár a hosszú távú gázszállítási szerződése, noha több ország már a 2030-as évekre szólóan is tisztázta a vásárlás feltételeit. Igaz, a megállapodás nem kormányok között születik, hanem a Gazprom és az E.ON Földgáz Zrt. között, ám nyilvánvaló, hogy az évi 10-12 milliárd köbméter földgázvásárlás részleteit vezetői szinten is megtárgyalják, és a megállapodás nem lesz teljesen független a többi vitás ügy rendezésétől sem. Ez is afelé tereli az orosz kapcsolatokat egyre inkább felértékelő magyar kormányfőt, hogy Moszkva vonatkozásában az ellenzékben használt ideológiai megközelítést pragmatikusabb hozzáállással cserélje.

Erre utal a Déli áramlat is, amely kapcsán a Fidesz álláspontja látványos fordulatot vett: a tervek szerint a Fekete-tenger alatt futó, orosz érdekeltségű gázvezetéket illetően ellenzékben még „puccsnak” minősítette a magyar szakasz megépítéséről szóló, két éve megkötött kormányközi megállapodást, mára azonban a Nabuccóval – az orosz mezőkön kívüli forrásokat ígérő, Washington által szorgalmazott gázvezeték tervével – azonos fontosságúnak tartja a projektet.