Holott a két útja között eltelt tíz évben akadt egy esélyegyenlőségnek szentelt esztendő is. Annak a 2007-es évnek több „vívmánya” is volt: csökkentették a segédeszközökhöz nyújtott állami támogatást, változatlanul hagyták a fogyatékosok önálló életvitelét segítő – hét éve ugyanakkora összegű – támogatását, és három évvel kitolták a középületek akadálymentesítésének határidejét. Az idén ez a határidő is lejár.

Az akadálymentesítést 1997-ben törvény tette kötelezővé Magyarországon. Ennek értelmében minden új építésű vagy felújítandó épület tervezésekor kötelező figyelembe venni az akadálymentesítés szempontjait. A következő évben pedig kimondták, hogy a közszolgáltatásokat mindenki számára egyenlő eséllyel kell hozzáférhetővé tenni. Hat évet adtak rá – pénzt viszont nagyon keveset, márpedig a teljes körű akadálymentesítés (rámpák, a vakok számára is olvasható feliratok, hangostérképek stb.) csak a fővárosban tízmilliárdos tétel lett volna.

Az önkormányzatok állami segítségre vártak, ám az sokáig nem akart megérkezni. Ezek után nem meglepő, hogy a 2005. januári határidő lejártakor a közintézmények alig harmadát tették a fogyatékkal élők számára is átjárhatóvá. Az Országgyűlés 2007-ben újratárgyalta az erről rendelkező törvényt. A módosított jogszabály a központi költségvetési szerveknél 2010-re, az önkormányzatoknál 2013-ra tolta ki a határidőt. A folyamat meggyorsítása érdekében 15 milliárd forint EU-támogatásra pályázhatnak a közintézmények.

Két évvel később a parlamentben kérdeztek rá az ügyek állására, de Szűcs Erika szociális miniszter válaszát (volt elég pályázat, csak az önkormányzatok mutatkoztak érdektelennek) az Országgyűlés nem fogadta el. Nem véletlenül. A kormányzati felelősségi körbe tartozó épületek felmérését is csak abban az évben kezdte a tárca, míg az önkormányzatok nagy része még hozzá sem látott akkortájt. Jelenleg a központi közigazgatási szervek felelősségi körébe tartozó épületek kevesebb mint fele tekinthető akadálymentesnek.

Még rosszabb a helyzet a többi intézményben. Egy korábbi felmérés szerint mindössze hat budapesti egészségügyi intézmény volt valóban akadálymentesnek nevezhető. Még ma is létezik olyan gyermekintézmény, amelynek liftjébe nem fér be a tolószék. Sok rendelő lépcsője mellé építettek ugyan rámpát, ám ezen még egy élsportoló sem tudná felküzdeni magát.

A törvény csigalassú végrehajtása több mint félmillió magyar fogyatékkal élőt akadályoz meg ügyeinek intézésében. És nem csak őket, hanem az időseket és a babakocsival közlekedőket is. Az akadálymentesítés nem rokkantügy, hanem társadalmi közérdek.