Nos, mint egy tavaly közölt – és kétévenként elvégzett –felmérésből kiderül: még soha nem volt ilyen rossz véleményük országuk sajtójáról, mint mostanában. A Pew kutatóközpont 1500 fős mintán végzett közvélemény-kutatása szerint jelentős mértékben nőtt a média hitelességét megkérdőjelezők száma, noha a tendenciára a 80-as évektől fogva felfigyeltek a kutatók. A megkérdezettek 74 százaléka találta a tudósításokat elfogultnak és „speciális érdekek” kiszolgálóinak. A válaszadók 63 százaléka szerint a tudósítások gyakran pontatlanok, míg 29 százalékuk vélte úgy, hogy a média alapvetően helyesen tálalja a tényeket. Minden száz válaszadóból csak 18 mondta azt: a sajtó objektív.

Objektív? Csak 18 százalék szerint

A politikai szimpátia függvényében teljesen ellentétesen látták a megkérdezettek a nagy tévécsatornákat: a CNN-t vagy az MSNBC-t a republikánusok, a Bush-időszakban az adminisztráció szócsövének is tekintett Fox Newst pedig a demokrataszimpatizánsok ostorozták. Bár imponálóan hangzik a The Wall Street Journal (Amerika legnagyobb lapja) kétmilliós vagy aThe New York Times egymilliós napi példányszáma, a keleti partot leszámítva e nagy lapok elvesznek a médiaválaszték tengerében. A megkérdezett amerikaiak több mint a fele egyikükről sem tudott érdemi véleményt alkotni. Eközben a republikánus szavazók mindössze 16, míg a demokraták 38 százaléka vélekedett pozitívan a Timesról; a Journal esetében ez az arány 39:29 volt.

A felmérést annak apropóján érdemes újra elővenni, hogy médiakutatók és a sajtó veteránjai feszegették ezt a kérdést a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS), valamint a George Washington Egyetem Közdiplomáciai és Globális Kommunikációs Intézetének konferenciáján.Reginald Dale, a CSIS Transzatlanti Médiahálózatának igazgatója például úgy vélte, a The Washington Post és a NYT őszinte erőfeszítést tesz rá, hogy a centrum véleményét tükrözze, de már az is „nagyon sajátos”, hogy hová teszi ezt a centrumot (vagyis a középtől balra).

Érezhetően nehezen tudtak mit kezdeni mostanában a vezető lapok a radikális jobboldali teadélután-mozgalommal. Sean Aday, a George Washington Egyetem médiakutatója azt fejtette ki: megfigyelhető az amerikai médiában az a tendencia, hogy a társadalmi mozgalmakról először nem vesz tudomást, majd hisztérikusan tálalja őket. A politikai centrum legitimálása pedig reflexszerűen indul be, különösen kampányidőszakban. – Szeretjük hangoztatni, hogy mi vagyunk a világ első számú demokráciája, de amikor a kampánytudósításokról van szó, akkor a sajtó azt szereti, ha a polgárok szép csendben leszavaznak a már megszokott jelöltekre – érvelt Robert Entman médiakutató-professzor. A temérdek önostorozást megszakítva Ginna Lindberg, a Svéd Rádió washingtoni tudósítónője az egyes lapok megszűnése és a létszámleépítések dacára is messzeme nően elismerte az amerikai média szakmai színvonalát. Ő főleg azt hiányolta, hogy az itteni sajtó nem bolygatja eléggé az Európában már felszámolt halálbüntetés kérdését.