Egy brit szupermarketlánc 35 ezer fontos befektetéssel a vakok számára is hozzáférhetővé tette honlapját, és ez évente 13 millió font pluszbevételt hozott a cégnek. Egy németországi tanulmányból pedig az derül ki, hogy az akadálymentesebb eszközök megnövelnék a fogyatékkal élők utazási kedvét, s ez 620 millió és 1,9 milliárd euró közötti pluszforgalmat biztosítana a német turizmusiparnak.

Nem véletlenül hivatkozik e két példára az Európai Bizottság, amely 2020-ra akadálymentes Európát teremtene. Ennek érdekében akár új jogszabályjavaslatot is beterjeszt az EU-tagállamok elé, hátha ettől „észreveszik magukat”, hiszen már a diszkriminációt tiltó irányelven is évek óta huzakodnak. Elsősorban Németország ellenkezik, mert attól tart, hogy – a gazdasági válság idején – túl nagy terheket róna a kisebb vállalkozásokra az akadálymentesítés.

De azért a brüsszeli bizottság sem adja fel olyan könynyen, és legalább a fogyatékkal élők jogait egységesítené. Ha az unión belül utaznak, minden tagországban ismerjék el a fogyatékos igazolványukat, és mindenütt ugyanazok a jogok illessék meg őket: például a tömegközlekedés ingyenes (vagy kedvezményes) használata.

Csakhogy a gazdasági krízis a legnemesebb ügyet is alááshatja. Mint egy bizottsági illetékes az EUobserver hírportálnak elismerte, sokan attól félnek, hogy a választók tiltakoznak majd: ilyen nehéz időkben miért kell további kiadásokra kényszeríteni a vállalatokat? Ám nem lehet megfeledkezni az Európában élő fogyatékosok millióiról sem, akik a jogaik érvényesülésére várnak – gyakran olyan prózai dolgokra, hogy fel tudjanak szállni egy buszra, vagy meg tudják közelíteni egy étterem mosdóját.

Nem a kevesek luxusa az akadálymentesítés: az EU-ban minden hatodik ember valamilyen fogyatékossággal él. A hetvenöt év felettiek egyharmadát sújtja olyan fogyatékosság, amely korlátozza részvételüket a társadalmi és a gazdasági életben.

Idegenvezetés vakoknak a bordeaux-i bormúzeumban. Őket sem zárják ki