Katyn: Sztálin a hivatalos felelős
A döntést a Vlagyimir Putyin kormányfő vezette, kétharmados többséggel bíró Egységes Oroszország (JeR) és két másik frakció szavazta meg, az Orosz Kommunista Párt (KPRF) elutasítása mellett. A kommunista frakció szerint csak hamis dokumentumok és a hitleri propaganda alapján állítható, hogy a szovjetek végezték volna ki a lengyel katonákat. A KPRF attól is tart, hogy ezután kártérítési perek zúdulnak az országra, „kettőtrillió euró” értékben.
1990 után Moszkva ugyan elismerte, hogy nem a hitleri Németország állt a kivégzések mögött, ám az elmúlt húsz évben csak a Belügyi Népbiztosság (NKVD) bizonyos vezetőinek hatásköri túllépéséről, nem pedig a legfelsőbb vezetés felelősségéről beszélt.
– A duma nagyon fontos lépést tett, de reméljük, ezzel nem tekinti lezártnak az ügyet – mondta lapunknak Alexandr Burjanov. A Memorial jogvédő szervezet munkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy az orosz Katonai Főügyészség jogilag továbbra sem ismeri el politikai bűncselekménynek az ügyet, és ennek nyomán nem hajlandó rehabilitálni az áldozatokat.
– Aggodalmat kelt a pénteki határozatban az a kitétel, miszerint „az áldozatokat maga a történelem rehabilitálta”, mert ez azt is jelentheti, hogy a vezetés nem kívánja jogilag is emberiség elleni, katonai bűncselekménynek minősíteni az ügyet –közölte Burjanov. Igaz, a parlament kitért az ügy teljes felderítésének fontosságára is.
A jogi átminősítés híján a katyni mészárlás ma köztörvényes gyilkosságnak számít, amely elévült, így nem újítható fel a nyomozás. A Memorial többször pert indított az átminősítésért és a nevesített áldozatok rehabilitásáért, továbbá a történelmi dokumentumok, valamint a katonai főügyészség 2004-ben befejezett vizsgálata nyomán keletkezett anyag egészének nyilvánosságra hozataláért (183-ból 116 fejezet titkos maradt), ám pert vesztett.
– Furcsa ellentmondásban élünk. Mind Dmitrij Medvegyev elnök, mind Putyin többször kimondta Sztálin felelősségét, de az ügyészség és a bíróság döntései ezt továbbra sem ismerik el, eltagadva a gyilkosságok mögötti politikai motivációt – jegyezte meg a huszonkét nevesített áldozat rokonát a bíróságon is képviselő jogvédő.
A KPRF aggályait illetően elmondta: a lengyelek likvidálását megindokló, a Politikai Bizottság és az NKVD-t vezető Lavrentyij Berija aláírásával ellátott dokumentumot (amelyet még Borisz Jelcin néhai elnök hozott nyilvánosságra 1992-ben) a katonai ügyészség is eredetinek találta.
– A dokumentumok valódiságát vitató állítás a KPRF tudatos félrevezető akciója, ahogy a kétezermilliárd eurós szöveg is – mondta Burjanov, megjegyezve, hogy az orosz rehabilitációs törvény alapján csak életben maradt károsultak kaphatnak anyagi kártérítést. Elvileg polgári perben kérhetnek jóvátételt a rokonok is, ilyenről azonban a jogvédő nem tud, leszámítva a strasbourgi emberjogi bíróság előtti kérvényt, amely egyetlen eurós szimbolikus jóvátételt követel.
Az orosz–lengyel viszony rendezésének kulcsa
A katyni rémtett az orosz–lengyel viszony rendezésének legfontosabb része. A lengyel tisztek és tisztviselők 1939 szeptembere (Lengyelország német megtámadása után) kerültek az ország keleti részét a Molotov–Ribbentroppaktum alapján fennhatósága alá vonó Szovjetunióba. Három táborban őrizték őket, de a párt Politikai Bizottsága 1940. március 5-én többségük likvidálásáról döntött.
Az okok nem világosak. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy Sztálin számára kényelmetlenné váltak a Szovjetunió iránt amúgy sem lojális tisztek, miután úgy tűnt, hogy a szovjeteket nem fogja megtámadni a Harmadik Birodalom, így nincs szükség a lengyel foglyokra egy esetleges háborúban.
Az áldozatokat három tömegsírban földelték el, köztük Katynban, amelyet a náci Németország tárt fel 1943-ban. Erre hivatkozva a háború után Moszkva német propagandának tartotta a szovjetek megvádolását. A szovjet felelősséget általánosságban csak Gorbacsov ismerte el, majd az NKVD több tagjának felelősségét Jelcin, végül a legfelső vezetés, a Politikai Bizottság és Sztálin felelősségét lényegében Putyin és Medvegyev – bár ennek jogi szentesítése nem történt meg.
