Szilézia majd ezeréves történelmi régió, hagyományosan három nemzet – lengyelek, németek, csehek – találkozásának határvidéke, kultúrák együttélésének területe. Ma Lengyelország és Csehország bizonyos területein őrzik ezt a hagyományt. A sziléziaiság német eleme azonban a háborút utáni népmozgások, kitelepítések, későbbi kivándorlások következtében gyakorlatilag megszűnt.

A területnek volt autonómiája a két háború közötti időszakban. Felső-Szilézia három németellenes felkelés és népszavazás után csatlakozott Lengyelországhoz, és az akkori varsói kormányzat lehetővé tette, hogy az újjászületett ország gazdaságilag legfejlettebb területe bevételeivel önállóan gazdálkodjék. A nácik természetesen az autonómiát és a sziléziai identitást, a kulturális sokféleséget megszüntették.

Az államszocializmus évei alatt a helyi nyelv a vicclapok szintjén kaphatott nyilvánosságot, és a helyieket sokszor náci kollaboránsként kezelték. A rendszerváltás után jelentkeztek a mozgalmak, amelyek a sziléziai identitás és nyelv, a terület autonómiájának elismerését követelték. A 2002-es népszámláláson 173 ezren vallották, hogy ők nemzetiségük szerint sziléziaiak, és 60 ezren mondták, hogy családjukban a helyi nyelvet használják. Sziléziának ötmillió lakosa van.

Marek Plura, a kormányzó Polgári Platform képviselője aztmondta a GazetaWyborczának: azt javasolja választóinak, hogy a jövő évi népszámláláskor mondják sziléziainak magukat. Ő maga törvényjavaslatot terjeszt elő, amely regionális nyelvvé nyilvánítaná a sziléziait. Eddig csak a tengermelléken beszélt kasub nyelvnek volt ilyen státusza. (A gdanski/danckai születésű Günther Grass német Nobel-díjas író is kasub származású.)

A mostani választáson a Szilézia Autonómiája Mozgalom (RAS) a szavazatok kilenc százalékát kapta a régióban, és ezzel politikai tényezővé lett. Lengyelországban eddig nem léteztek hasonló autonómiák, a helyi politikai tradíciók, kulturális különbözőségek, tájnyelvek, vallási eltérések csak mint etnográfiai érdekességek szerepelhettek.

Az utóbbi időben egyre több szó esik a sokféleség értékeiről is. Többet és nyíltan beszélnek arról, hogy most lengyel területek, városok, falvak más népek, nyelvek számára is fontosak, azokhoz kulturálisan kötődnek. Ennek a változásnak a része lehet a sziléziai autonómia.