– A pápa nem tévedhetetlen, és a pápák sem az égből hullanak – mondta XVI. Benedek abban az interjúkötetben, amely a hét elején egyszerre több nyelven jelent meg Rómában. A könyv azokat a beszélgetéseket tartalmazza, amelyeket a katolikus egyházfő honfitársával, Peter Seewald német újságíróval folytatott, és amelyek bizonyos megállapításai nagy port kavartak a világban.

Első helyen említendő Benedeknek az óvszerhasználatról kifejtett véleménye, amelyet sokan úgy értelmeztek, mint a Szentszék álláspontjának felpuhulását. Ám Federico Lombardi atya, a Vatikán szóvivője – mintha igazolni akarná, hogy a pápa sem tévedhetetlen – lehűtötte a kedélyeket: a pápa sem átalakítani, sem megváltoztatni nem akarja az egyház tanítását, amely tiltja az óvszer és minden más fogamzásgátló használatát, mert nem tekinti azokat „erkölcsös megoldásnak” az AIDS problémájára. Lombardi szerint a pápa kivételes esetekről beszélt, például olyanokról, amikor egy férfi prostituált óvszert használ, ami „az első lépés az erkölcsösség irányába”. Az igazi megoldás azonban csak a sze xua li tás humanizálása lehet – tette hozzá. (Az idézet némi zavart okozott, mert az eredeti német, valamint a könyv francia és angol változatában férfi prostituáltakról szól, az olasz változatban viszont nőkről.)

XVI. Benedek „magánvéleményéről” van-e szó, vagy a Vatikán elmozdulásáról? Ma még nem tudni, de tény, hogy a katolikus egyházfő most először fogalmazott megengedő módon ebben a kérdésben. A kommentátorok szerint végre rés nyílt az egyház tilalmán, amit a józan ész győzelmeként üdvözölnek, hiszen az óvszerhasználat létfontosságú szerepet játszhat a HIV-járvány megfékezésében.

A 284 oldalas interjúkötetben – amelyet a pápa előzőleg végigolvasott, és apróbb javításokon kívül semmit sem módosított rajta – XVI. Benedek először beszél a 2005-ös pápaválasztó konklávéról, amelyet úgy élt meg, mintha a guillotine előtt állt volna. A könyvből az is kiderül, hogy a papok által elkövetett szexuális bűnök „nem lepték meg teljesen” az egyházfőt, a pedofília azonban valósággal sokkolta őt.

A sajtóval a katolikus egyházfő ezúttal sem bánt kesztyűs kézzel, mert szerinte a médiát ebben a szomorú ügyben sem az igazság feltárása jellemezte, hanem az egyház lejáratásában lelte örömét. Egy másik kínos ügyben, XII. Pius második világháborús szerepével kapcsolatban az egyház már ismert felfogását ismételte a pápa, miszerint Pius minden lehetségeset megtett az emberek megmentésére.