Mostantól számítva Malikinek harminc napja van az új kormány megalakítására.

Ám nem lesz könnyű összeállítani a kabinetet: a mögötte álló politikai erőknek nyolc hónapba telt, mire sikerült megegyezniük egy koalícióban. A március 7-i választások eredményeként egyik pártnak sem volt akkora többsége, hogy egyedül kormányt tudjon alakítani.

Maliki Jogállam nevű pártszövetsége két szavazattal kapott kevesebbet, mint a korábbi miniszterelnök, Ijad Allavi Al-Irakija nevű tömörülése. De Maliki összeállt a síita pártokat gyűjtő szövetséggel, és biztosította Irán támogatását is. Járta az országot, népszerűsítette magát, és mindenhol beruházásokat ígért. A végső osztozkodás eredménye az is, hogy a kurd Talabani továbbra is államfő lehet, és a szunnita arab Oszama an-Nudzsajfi lett a parlamenti elnök. Allavi – bár pártja elvileg a koalíció része – nem jelent meg a tegnapi ceremónián, az utóbbi hetekben bírálta Malikit, és kifogásolta, hogy Irán túl nagy befolyásra tett szert az iraki politikai életben.

Nagy kérdés, ki kapja az olajügyekkel foglalkozó minisztériumot. Az iraki költségvetés 95 százaléka származik az olajexportból befolyt pénzekből. Ráadásul Bagdad jelenleg napi két és fél millió hordó olajat termel, amit mihamarabb 12 millió hordóra szeretne növelni. Természetesen a tárca iránt Maliki pártszövetsége érdeklődik hevesen. Az Al-Irakija a külügyminisztériumot szeretné elhódítani a kurdoktól, akik jelezték: nem akarnak lemondani a külügyek irányításáról, de adott esetben beérik a pénzügyminisztériummal is.

A régi-új kormányfő azt ígérte: szakértőkkel töltik fel a tárcavezetői tisztségeket, és mielőbb rendbe teszik a szolgáltatások (villany, víz, stb.) akadozó rendszerét. Malikinek azért is kell sietnie a kormányalakítással, mert a még mindig aktív szunnita felkelők eddig is kihasználták a politikai vákuumot, hogy pokolgépeikkel káoszt teremtsenek az országban.

Talabani elnök (középen jobbra) felolvassa a Malikit (középen balra) kormányalakításra felhatalmazó rendeletet