„Az epizód, amelyet egy kémregényből is beemelhettek volna, rávilágít annak a légkörnek a bizonytalan, sőt bizarr természetére, amelyben az afgán és az amerikai vezetők keresik a kiutat, hogy véget vessenek a kilenc éve tartó háborúnak” – írja keddi címlapján aThe New York Times. Részletezi az igen kínos esetet: a NATO-gépen a kabuli elnöki palotába utaztatott, nyugati pénzzel bőven kistafírozott főtárgyaló nem a tálibok második embere, Ahtar Muhammad Manszúr molla volt, hanem valaki egészen más.

– Nem ő az. Pedig egy csomó pénzt adtunk neki – ismerte el a világlapnak egy nyugati diplomata, akinek álláspontját immár afgán illetékesek is osztják. Elsőnek a The Washington Post írta meg októberben: titkos, magas szintű tárgyalások kezdődtek a tálibok és Hamid Karzai afgán elnök képviselői között a háború tárgyalásos befejezéséről.

Az állítólagos tárgyalások (amelyeknek tényét a tálib vezetés, Omár molla folyamatosan tagadja) nem lehettek teljesen újszerűek, ha voltak is ilyenek: korábban, Szaúd-Arábiában is sor került közeledésre a felek között, de az egyeztetések egy éve eredménytelenül értek véget. Most az újabb kört is temethetik. A Times rámutat: voltak ugyan kétségek azzal kapcsolatban, hogy Manszúr tárgyal-e velük, de ezek eloszlottak. A tálib elitet főleg vidéki, szinte írástudatlan vallási vezetők alkotják, akiket sem az amerikaiak vagy a NATO emberei, sem az afgán kormányilletékesek nem láttak még személyesen.

Nem világos, hogy ki lehetett a szélhámos. Egyesek szerint a tálibok küldtek egy hasonmást, míg mások szerint a kettős játékot játszó pakisztáni hírszerzés embere volt az ál Manszúr.

Hamid Karzai afgán elnök a biztonsági szolgálatok vezetőivel. Elnézték