Írország a jövőben bizonyosan nem alacsony adóival hívja fel magára figyelmet – emlékeztetett kedden is az európai bizottsági szóvivő a szeptember végi nyilatkozatra, amelyet Ollie Rehn pénzügyi biztos tett. Azután, hogy Dublin feltárta: a nemzeti össztermék (GDP) majd 30 százalékát viheti el a pénzügyi válságban megrogygyant kereskedelmi bankok tőkehelyzetének rendezése. A szóvivő szerint az ír kormánynak kell eldöntenie, melyik ujjába harap, vagyis nem kell emelnie a 12,5 százalékos társasági adót, amely a korábbi sikeres működőtőke-vonzásban nagy szerepet játszott. Más adót is növelni lehet, ott van például az ingatlanadó.

Az ír kormány szerdán mutatja be a négyéves költségvetési tervét, amelynek célja, hogy 2014-re a GDP három százaléka alá essen a büdzsé (a banki támogatással 32, anélkül 10 százalék feletti) hiánya. E négy esztendő alatt 15 milliárd eurós, az ír GDP tíz százalékát kitevő, drámai mértékű kiigazítást hajtanak végre, ebből hatmilliárdot rögvest 2011-ben. Az összeg kétharmadát kíméletlen – részben szociális és bér jellegű – kiadáscsökkentések, harmadát bevételnövelések teszik ki.

A nagyobb tagállamokat régóta idegesítette az alacsony ír társasági adó. S bár a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – amelynek csapata szintén Dublinban tárgyal az európai szakértőkkel – nem ragaszkodna a társasági adó emeléséhez, az uniós partnerek egy része viszont igen. Különösen a németek, akik szeretnék levenni a fizetésképtelenség szélére sodródott bankokat az Európai Központi Bank (EKB) köldökzsinórjáról, és a jegybanki támogatást a most alakuló hitelprogrammal felváltani. Ennek fejében persze kérnének némi szívességet.

Az Európai Bizottság, az EKB és az IMF programja a szokásos receptet írná fel a monetáris unióban a németekhez képest a versenyképességének 27 százalékát elveszítő Írországnak, amely a leértékelés eszközéhez nem folyamodhat. Ha versenyben akar maradni, a jövedelmeket kell csökkentenie. Kérdés, elég erősek-e az ír gazdaság alapjai, hogy az ország talpra tudjon állni. A brüsszeli bizottság úgy véli, igen. Egyes szakértők viszont azt hangoztatják, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra átálló ír gazdaság jövője nagyon is kétséges. (Akárcsak a görögé, amelynek exportszektora nem is létezik.)

A stratégiát megkérdőjelezi Jean Asselborn luxembourgi külügyminiszter is. Szerinte értelmetlen megfosztani Írországot az utolsó adujától, a maradék csáberejétől, mert minél mélyebbre süllyed a kelta tigris, annál többe kerül majd Európának.

A pénzügyi válság kitöréséig Írország éltanulónak számított, sokkal több strukturális reformot hajtott végre, mint az EU-tagállamok zöme, adósságát és költségvetési egyenlegét bírálat nem érhette. Most viszont strukturális reformokat kérnek tőle; igaz, legalább Brüsszelben érzékelhető annyi belátás, hogy ezt a követelést a bankszektorra korlátozzák.

IMF, takarodj! – áll a dél-dublini falfirkán