Ki fizeti a vőfélyt?
Csütörtök volt az első nap, melyet az „évtized esküvőjére” készülő ifjú pár az eljegyzés nyilvánosságra hozatala óta egymástól külön töltött. Vilmos herceg visszatért munkahelyére, a Királyi Légierő walesi, anglesey-i támaszpontjára, ahol mentő- és segélynyújtó helikopterek pilótájaként dolgozik. Szemfüles sajtómunkások előző este a westminsteri apátság környékén látták Kate-et, így egyre valószínűbb, hogy a két reális választási lehetőség közül itt esküdnek egymásnak örök hűséget. A Szent Pál-katedrálisban kelt egybe Károly herceg és Diana Spencer 1981-ben, így az impozáns székesegyház baljós emlékeket idézne fel, igaz, Westminsterben pedig a walesi hercegnő gyászistentiszteletére került sor 1997-ben.
Az eufória első kitörése után egyre több szó esik az esemény várható költségeiről. Ötvenmillió font alatt nem lehet kihozni az esküvőt: egy becslés szerint csak a biztonsági számla elérheti a 80 millió fontot. Károly és Diana házasságkötése 30 millió fontba került, de abból olyan extravagáns tételeket is fedezni kellett, mint a világ későbbi „legszebb asszonya” ruhakölteményére hímzett tízezer gyöngyszem. Az akkori huszonhét esküvői torta költségén történetesen lehetne takarékoskodni, hiszen Kate öccsének, Jamesnek saját sütőipari vállalkozása van. A menyasszony az esküvő után teljesen kivonul a család gyermekzsúrkellékek szállításával foglalkozó bizniszéből, de „hercegnétanoncként” már most az udvar rendelkezésére áll Vilmos herceg nyilvános királyi kötelezettségeinek ellátása során.
A nagy nap szervezésének koordinálása a királyi főkamarás irodájának dolga, melyről más nyarakon legfeljebb a királyi hattyúk megszámlálásának ceremóniája alkalmából hall a közvélemény. A „hadműveletben” a Buckingham- és a St. James-palota, illetve a Károly udvartartásának helyet adó Clarence House működik együtt, a kormány és a biztonsági szervek bevonásával. A fiatalokra máris nyomás nehezedik a társadalmat sújtó takarékossági intézkedések és az emelkedő munkanélküliség miatt. Hírek szerint mind II. Erzsébet, mind Károly herceg kész hozzájárulni a cechhez, nem várják el, hogy azt teljes egészében az államkassza állja. Már a hét végére meglehet az időpont: a királyi főkamarás egyelőre brit és külföldi királyi rokonok, politikusok és notabilitások naptárait bújva keresi a napot, amelyre legkorábban áprilisban kerülhet sor.
Végeredményben az ország profitálhat az esküvőből, melynél jobb reklámot aligha lehetne csinálni a monarchia intézményét amúgy is ügyesen kihasználó turizmusnak. Világszerte több százmillióan, ha nem milliárdos nagyságrendben követik majd az élő adásban közvetített ünnepséget és kielégíthetetlen kereslet várható az esküvői szuvenírek iránt is. Becslések szerint a „feel-good” faktornak, az emberek jókedvének köszönhetően megugrik a belső fogyasztás, így az esküvő mintegy 620 millió fontos lendületet ad a nemzetgazdaságnak. Megvan már az első önjelölt is az esküvőn való fellépésre: a veterán walesi dalnok, Sir Tom Jones jelezte, kész dalolni az ifjú párnak.
