A republikánusok egyik legbefolyásosabb szenátora, Jon Kyl a szerződés körüli aggályaira, illetve az idő rövidségére hivatkozva egyértelműen ellenezte, hogy a szenátus plénuma még január előtt, azaz a Capitolium „béna kacsa” időszakában jóváhagyja a megállapodást. (A külügyi bizottság szeptemberben már megtette ezt.)

A probléma: mint minden nemzetközi szerződés esetében, az új START ratifikációjához is kétharmados többségre van szükség a szenátusban, így a Demokrata Pártnak most is kilenc ellenzékit kellene megnyernie, jövőre pedig – a novemberi választási eredmények tükrében – már tizennégyet. Ez jelenleg csaknem irreálisnak tűnik,miközben Barack Obama a múlt héten legfőbb külpolitikai célkitűzésének nevezte a kongresszusi elfogadtatást. A keretmegállapodást az amerikai elnök több mint tizenhét hónapja hozta tető alá orosz kollégájával, DmitrijMedvegyevvel, áprilisban pedig az aláírásra is sor került. A szerződés értelmében a telepített atomtöltetű robbanófejek számát országonként 1550-re csökkentenék – azaz egy 2002-es egyezséghez képest 30 százalékkal –, illetve lefaragnának a hordozóeszközök, köztük az interkontinentális ballisztikus rakéták volumenéből is.

Republikánus részről kezdettől komoly félelmek kapcsolódtak ahhoz, hogy Obama – ugródeszkaként használva a START-ot – elhanyagolhatja majd az amerikai nukleáris arzenál korszerűsítését, a rakétavédelmet, valamint az orosz taktikai atomfegyverek csökkentésének sürgetését. Az ellenzéki párt egyes tekintélyes képviselői, mint Richard Lugar, ennek ellenére a szerződés pártján vannak, utóbbi szerdán ki is állt Hillary Clinton külügyminiszter és John Kerry külügyi bizottsági elnök mellett.

A vonakodók megnyerésére az Obama-adminisztráció az eddigi 80 milliárd dollárhoz képest további 4,1-et ajánlott az atomarzenál korszerűsítésére – amit a republikánusok hadiipari hátországa kapna –, de nem világos, hogy Kyl és hívei tovább akarják srófolni az árat vagy ez a végső szavuk. Joe Biden alelnök, majd szerdán Clinton arról beszélt: az idei jóváhagyás meghiúsulása veszélyeztetné az amerikai nemzetbiztonságot. Ezzel arra is utaltak: a deklaráltan „újraindított” amerikai–orosz kapcsolatrendszer egy kulcseleme inog. Washingtonban egyesek attól is tartanak: a nyüglődést látva Moszkva kihátrálhat a megállapodás alól, és bizonytalanná válik, hogyan érinti mindez az afganisztáni logisztikai útvonalakat, valamint az Iránnal szembeni diplomáciai fellépést. Mindezt akkor, amikor amúgy is kellemetlen – ha nem is döntő –homokszemek kerültek a kétoldalú kapcsolatok fogaskerekébe az orosz ügynökhálózat nyári leleplezésével és kiutasításával, most pedig a „halál kufáraként” emlegetett, illegális fegyverkereskedelemmel vádolt Viktor But thaiföldi kiadatásával, amiben az oroszok az amerikai nyomás érvényesülését látják.