Úgy vélik, Dublin az elkerülhetetlen ellen harcol. A tízéves ír államkötvény hozama a múlt heti rekordját közelítette meg, s közben a 12 hónapos portugál papírok hozama is drámai mértékben megugrott.

Az uniós pénzügyminiszterek magasztalták az ír kormány erőfeszítéseit a költségvetés konszolidálására, várják a négyéves terv bemutatását, s közben Dublinba küldik a bizottság és az Európai Központi Bank szakértőit a Nemzetközi Valutaalap (IMF) csapatával együtt, hogy felmérjék, mire lenne szükség, ha Írország mégis segítséget kérne. A retorika hasonló a görög válság előtti időszakéhoz, de a helyzet annyiban más, hogy a gazdasági és ingatlanválságban megroppant ír bankokat kéne valamiképpen talpra állítani, s nem közvetlenül az állam fizetőképességét. Miután azonban az ír kormány átvette amegroggyant bankok irányítását, a veszteség mindinkább államiveszteséggé, vagyis adóssággá válik. A ráta a következő években elérheti a GDP 120 százalékát. Az eurózónához tartozó Írország bankjaiban a brit pénzintézetek hozzávetőlegesen 100 milliárd euróval érdekeltek, így a valutaövezeten kívüli és az európai pénzügyi mentőalaptól magát távol tartó Nagy-Britannia részvételére is szükség lehet egy esetleges támogatási programban, s Osborne pénzügyminiszter közölte is Brüsszelben, hogy London kész a segítségre.