E XXI. századi szuperhős nem más, mint a NATO. Igaz, néha nyugati katonatisztek is rácsodálkoznak, hogy a félig viccesen „élő dinoszaurusznak” nevezett északatlanti szövetség húsz évvel a hidegháború vége után még mindig életben van.

Ezzel szemben Ivo Daalder, az Egyesült Államok NATO-nagykövete a „3.0-s verzióról” beszél. – A dinoszauruszok kihaltak, a NATO azonban egy evolúciós folyamaton megy át. Képes alkalmazkodni az olyan új biztonsági fenyegetésekhez, mint egy másik földrészről indított ballisztikus rakéta vagy a számítógépes rendszerek elleni támadás – mondta külföldi újságírók szűk csoportjával beszélgetve Daalder nem sokkal az „új NATO-ról” dönteni hivatott lisszaboni csúcstalálkozó előtt.

Daalderhez hasonlóan a NATO brüsszeli központjában és monsi főhadiszállásán egyaránt úgy gondolják: az új stratégiai koncepció Oroszország számára szintén vonzó lehet. A Moszkvához fűződő viszony még nem heverte ki teljesen a 2008-as orosz–grúz konfliktus nyomán keletkezett mosolyszünetet, az afganisztáni rendezés azonban az oroszoknak is éppen úgy érdekük, mint a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása vagy a tengeri kalózkodás visszaszorítása. A kooperáció kiterjedhet a rakétavédelemre is, bár Daalder hangsúlyozta: szó sincs valamiféle „vegyes vállalatról”. Külön rendszerekben gondolkodnak, amelyeknek radarjai mindazonáltal képesek együttműködni.

A képhez tartozik, hogy a globálisan gondolkodó, az öböl menti államokkal vagy éppen Chilével és Kolumbiával is együttműködőNATO-nak lenne nagyobb szüksége az orosz kooperációra, mint fordítva. Brüszszelben tartózkodnak konkrét államokat fenyegetésként megnevezni, de ha a nukleáris ambíciókat dédelgető Iránt veszszük, elég a térképre nézni. A délkeleti irányból érkező csapás időbeni észleléséhez elengedhetetlen az orosz közreműködés. Moszkvát azonban köztudottan idegesíti a NATO terjeszkedése a posztszovjet térségben. A Daalder által európai országnak nevezett Grúzia szeretne mindenképpen észak-atlanti pajzs alá kerülni.

A még számos tisztázandó részletet, így a „ki nyomja meg a gombot?” kérdést felvető rakétavédelmet a lisszaboni NATO-csúcs előtt azzal próbálják „eladni” a tagállamoknak, hogy az Egyesült Államok lényegében ingyen ajánlja fel úgynevezett harctéri rakétavédelmi rendszereit. Miután mozgó, jelentős részben tengerre telepített egységekről van szó, az irányítási rendszer átalakítása a NATO egészét lefedő területvédelemre állítólag mindössze 200 millió euróba kerülne. Magyarország esetében – figyelembe véve a közös költségekhez való alig egyszázalékos hozzájárulást – a rakétapajzs mintegy kétmillió euró ba kerülne – hallani Brüsszelben.

A NATO-tagállamok számítógépes rendszereit már most napi szinten rengeteg külső támadás éri. Brüsszelben elsősorban a hatékonyabb elhárításra való felkészítésben látják a szövetség szerepét. S ugyan nehéz lenyomozni a kibertámadás eredetét, de olyan számítógépes helyszínelő csapatban gondolkodnak, amely képes az elkövetők körét a lehető legszűkebben meghatározni.

Brüsszel–Mons, 2010. november

Brit romboló látogatása Havannában