Egók bálja Párizsban
Ehhez képest vasárnap este Fillon megalakíthatta a 2007 óta eltelt három év harmadik kormányát. Pedig a pletyka szerint szívesebben ült volna át a Nemzetgyűlés lényegesen kényelmesebb elnöki székébe. Mindezt azért, hogy 2017-ben – sőt esetleg már a következő, 2012-es elnökválasztáson – harcba szálljon az Élysée-palota elnyeréséért.
Sarkozy azonban nem engedte el legnépszerűbb politikusának kezét. Sőt inkább satuba szorította, s ezt tette volna a másik kedvelt kormánytaggal, a miniszterelnöki versenyfutásban alulmaradt, s nyilván sértett Jean-Louis Borlooval is, aki azonban kiszállt a ringlispílből. Annak idején nagy visszhangot keltett, hogy Sarkozy külügyminiszteri posztot ajánlott a szocialista Bernard Kouchnernak, a néhai Mitterrand elnök unokaöccse, Frédéric Mitterrand pedig a kulturális tárcát felügyelte. Nos, közülük csak az utóbbi, valamint a szocialistáktól „ideológiai okokból” már korábban átigazolt Eric Besson maradt a kormányban.
Folytatódik az eddig minden kabinetben fontos miniszteri posztot elnyerő Michele Alliot-Marie szárnyalása, aki ha kormányfő nem lehetett is, Kouchner helyét megörökölve az első francia külügyminiszternő lett. Sokakat meglepett, hogy államminiszteri rangban a védelmi tárcát kapta a korábbi kormányfő, Bordeaux polgármestere, Alain Juppé. Jacques Chirac egykori kedvence s Sarkozy ellenfele. Nem keltett viszont meglepetést, hogy kimaradt a kormányból a Bettencourt-ügy miatt Sarkozynek nem kevés fejfájást okozó munkaügyi miniszter, Eric Woerth.
A 37-ről 30 fősre csökkent kormány egyharmada nő. Nagyjából elmondható, hogy az új francia kormány jobbra tolódott, s ha a kormányból kimaradt Hervé Morin véleménye – miszerint kormány helyett Sarkozy választási stábja állt fel – némileg túlzó is, az kétségtelen, hogy az elnök már a másfél év múlva esedékes választásokra tekint.
