Még nem szól a vészcsengő
– Annyira még nem vagyunk kevesen, hogy megszólalt volna az emberekben a vészcsengő, de az intézményeinket már nem tudjuk önerőből fenntartani – vázolja a nagyenyedi magyarság helyzetét Kerekes Hajnal, a helyi Dr. Szász Pál Egyesület alelnöke. Nagyenyed egykor fontos kulturális csomópont volt, ma viszont Fehér megye legtöbb településéhez hasonlóan magyar szórványnak számít. Viszont a rendszerváltás után itt is nagy lelkesedéssel folyt az intézményteremtés. – 2002-ben avattuk fel a magyar házat, ráadásul saját tulajdonú ingatlanban, amivel az egész országban egyedül vagyunk, ha jól tudom. Kismamaklub működött, nyári óvoda és galéria, irodalmi esteket és konferenciákat szerveztünk – sorolja büszkén Kerekes, aki egyúttal a Fehér megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. Hozzá is teszi: mindezt úgy tudták megvalósítani, hogy „önkéntesként besegítettek” a magyar érdekvédelmi szervezet és a státustörvény alkalmazásában érintett alapítványok alkalmazottjai. A magyar állami támogatások csökkenésével a két legköltségesebb tevékenységről – a kismamaklubról és a nyári óvodáról – már korábban lemondani kényszerültek. A kilenc alkalmazottból jövőre kettő marad.
Az első világháború előtt Nagyenyed lakosságának 75 százaléka magyar volt, a 2002-es népszámláláson 16 százalék vallotta magát magyarnak. Kerekes szerint hiába a négyszáz éves Bethlen Gábor Kollégium, a nagyenyedi fiatalok érettségi után elmennek, ha nem sikerül számukra megfelelő kulturális környezetet teremteni. Ehhez viszont pénz kell. – Lehet, hogy egy nagy megye nem érzi meg, ha a magyar állami támogatások nem jönnek, de minket nagyon keményen érint – mondja az ügyvezető. Majd hozzáteszi: „él benne a halvány remény”, hogy a magyar kormány egyféleképpen fogja elbírálni az RMDSZ-t a szórványban, és másféleképpen a tömbben.
Az egyfajta belső emigrációban élő moldvai magyarság esetében is a helyi RMDSZ-szervezet jórészt fedi a közösséget. – A többség 35–40 éve költözött le, 90 százalékuk vegyes házasságban él – sorolja a tényeket Székely Levente Galac megyei elnök. Az itteni magyarok legsúlyosabb gondja az anyanyelv megőrzése. – Itt nem nagyon lehet politizálni. Lényegében az RMDSZ azt jelenti, hogy havonta egyszer összegyűlünk, és egymásfél órát magyarul beszélgetünk – teszi hozzá. A galaci magyarok gyerekei alig beszélnek magyarul. Ami nem is csoda Székely szerint, ha az egyik szülő és a rokonság általában, a baráti kör és az iskola pedig biztosan román. Elvileg tíz gyerekkel már lehet magyar osztályt indítani, kisebb létszám esetén pedig létezik vasárnapi iskola. Ez utóbbiban a magyart idegen nyelvként oktatják, ha a tanfelügyelőség jóváhagyja a finanszírozást. – A gyakorlat azt mutatja, hogy ahol eléggé erős a magyar érdekképviselet, megkapják a jóváhagyást, másutt nemigen – mutat rá Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, az RMDSZ szórványfrakciójának vezetője. Szerinte sokat segítene, ha a bukaresti parlament elfogadná a kisebbségi törvényt.
– Mindaddig egyedi megoldások vannak – hangsúlyozza, majd utal arra, hogy a szórvány egyéb tekintetben is támogatásra szorul. Az elmúlt években létrejött intézmények – teleházak, magyar házak, iskolák – sok esetben működtetési gondokkal küszködnek. – A fenntartás két forrásból lenne biztosítható: ha volna kisebbségi törvény, a román államtól, illetve ha a magyar állami támogatási rendszer úgy alakulna, hogy kiszámítható támogatással segítené ezeknek az intézményeket – vélteWinkler, hangsúlyozva: ezek az intézmények a szórványban sokkal fontosabbak, mint másutt. Azt szeretné, hogy a magyar kormány „politikája ne pártfüggő legyen, hanem valóban a szórványközösségeket segítő nemzetpolitika”.
Elfeledett burgenlandi magyarok
A 90-es évek eleje óta minden határon túli magyarokat érintő kedvezményből kimaradtak a burgenlandiak – nyilatkozta lapunknak Kelemen László, a Burgenlandi Magyar Média és Információs Központ vezetője.
Magyarország az összes szomszédjával kötött alapszerződést, kivételt egyedül Ausztria jelentett. Később a státustörvény azért nem érintette az Ausztriában, s ezen belül a Burgenlandban élő magyarokat, mert annak hatálya csak az alapszerződésben érintett országokban élő magyarokra terjedt ki. S most a kettős állampolgárság sem vonatkozhat rájuk, mert egy osztrák törvény ezt lehetetlenné teszi.
Sajnos nemcsak Budapest, de Bécs is feledni látszik a burgenlandi magyarokat. Egész Ausztriában mintegy 26 ezer, állandó lakóhelylyel és osztrák állampolgársággal rendelkező magyar él, legalábbis hivatalosan. A valóságban számuk a duplája lehet, ha a szomszédos országokból ide vándorolt magyarokat is ideszámítjuk, ami már a legnépesebbnek tartott szlovén népcsoport számát is felülmúlja. Csupán Burgenlandban 4706 magyar ajkú él, legtöbbjük a magyar királyok által idetelepített határőrök leszármazottaként.
Bosszantja őket, hogy az osztrák kormány a létszámában valamivel népesebb horvát kisebbséget nagyságrenddel nagyobb támogatásban részesíti, alighanem a horvát kormányok sikeres lobbitevékenységének köszönhetően.
Sajnos Budapest nem büszkélkedhet ilyen eredményekkel, sőt az egymást követő magyar kormányok e téren fel sem vették a kapcsolatot az osztrák kancellária illetékeseivel. Az új Fidesz-kereszténydemokrata kormány részéről most fogadkoztak, de ígéretekből eddig sem volt hiány. Minthogy a kisebbségekre szánt támogatási keret 1995 óta Ausztriában nem nőtt, a segítség bizony Burgenlandban is elkelne – még ha az itteni magyarok helyzete sokkal kedvezőbb is a régió más országaiban élő magyarokénál – mondta Kelemen László. (Seres Attila)
