A kiemelt esetek között van Otto von Bolschwingé, Eichmann munkatársáé. Az ő náci múltjával a CIA tisztában volt. Sőt meg is vitatta, mit tegyen Bolschwing, ha szembesítenék tetteivel. Huszonhét évig fedezték. Az amerikaiakat is meglepte, hogy mennyire érintett volt a náci rémtettekben Arthur Rudolph rakétakutató, akit „nemzeti érdekből” tartottak Amerikában. Az űrkutatásban szerzett érdemekért kitüntetett Rudolph akasztásokat is végignézetett a Mittelwerk fegyvergyár dolgozóival. Végül 1983-ban beleegyezett, hogy visszamegy Németországba, és lemond amerikai állampolgárságáról.

Mindez régi ügyek felsorolásának tűnhet, amelyeknek amerikai érintettjei már nem élnek, vagy nem aktívak – beleértve azt a részletet, hogy a „halál angyalának” nevezett Joseph Mengele skalpjának egy részét a washingtoni minisztériumban őrizték, miután 1979-ben, Brazíliában meghalt. Eric Lichtblau, aki pár éve a Bush-időszak kormánytitokként kezelt telefonlehallgatásairól írt cikkeiért kapott Pulitzerdíjat, megszerezte a 600 oldalas dokumentum eredetijét. Az igazságügy-minisztérium – nyomás hatására – kiadott egy cenzúrázott változatot. A két verziót összevetve kiderül: kompromittáló részleteket töröltek még a múlt hónapban is, mint Rudolph érintettsége az akasztások lefolytatásában.