Csak 2011-ben kerül a parlament elé, de már most ismertette a jóléti kedvezmények új rendszerének tervét Iain Duncan Smith brit munkaügyi miniszter. A konzervatív politikus – hajléktalan férfiaknak fenntartott észak-londoni központban tartott beszédében –csütörtökön elmondta: meg kell változtatni azt a helyzetet, hogy minden ötödik brit családot érint a munkanélküliség.

Ha a parlament elfogadja az új rendszert, annak első szakasza 2013 októberében indul, igaz, a próbaüzem már fél évvel korábban megkezdődik. Az átállás nem egyszerű, hiszen az új egységes kedvezmény (single universal credit) több mint száz korábbi segélyt vált fel. Egyelőre nem készült el a kifizetésekért felelős adó- és vámhivatal új számítástechnikai rendszere. Mielőtt az egyszerűsítésről remélt megtakarítások érezhetővé válnak, a konzervatív-liberális kormányra több mint kétmilliárd fontos adminisztrációs költség nehezül. Ahhoz pedig, hogy három éven belül 300 ezer ember találjon állást és a reformnak ne legyenek vesztesei, 2016 után évi extra kétmilliárd fontra lesz szükség.

David Cameron kormányfő szerint az átfogó reform „egyszerűbb és tisztességesebb megközelítést” jelent. Bevezetik a „három csapás szabályát”, a felajánlott munkalehetőség visszautasításának, a munkaügyi tanácsadó javaslatával dacolva az állásra való jelentkezés, illetve az állásinterjún való megjelenés elmulasztásának vétkét. A szabályok első megsértése a segély három hónapos, második alkalommal hat hónapos felfüggesztését vonja maga után, míg a harmadik elkövetés a kedvezmény háromévi leállításával jár. A munkakeresési segély fejében az állam négyhetes közösségi munkára kötelezheti a kedvezményezetteket. Heti harminc órában kell szemétgyűjtési, kertápolási vagy épületfelújítási feladatokat ellátniuk. Mindezt a „munkanélküli és az adófizető között létrejött szerződés szellemében”, ami azt jelenti, az utóbbinak joga van valamit visszakapni a pénzéből kifizetett támogatásokból.

Iain Duncan Smith „bűnnek” nevezte, hogy egyes emberek nem fogadják el a felajánlott munkalehetőségeket. Vonakodásuk, kényelmük miatt hiába teremtett a konjunktúra hosszú évei alatt négymillió munkahelyet a munkáspárti kormány, azok 70 százalékát külföldi munkavállalók, a többi között magyarok töltötték be. A konzervatív-liberális kormány szerint a „munkának mindig ki kell fizetődnie, és mindenkinek jobban kell járnia, ha dolgozik, mint ha segélyből él”.