Immár sokadszor emelte fel szavát az EU időhúzó tárgyalási taktikája ellen a Törökországot irányító tandem. – Nem fogunk további évtizedekig ácsorogni az unió kapujában, miközben a későbbi jelentkezők már rég tagok – üzente Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök és Abdullah Gül államfő. A törökök haragját csak növeli, hogy továbbra is csak vízummal léphetnek be a schengeni övezetbe, miközben az albánok és bosnyákok előtt megnyílt a vízummentes európai utazás „paradicsoma”. A „mérsékelt iszlamistaként” leírt két politikus még azelőtt nyilatkozott, hogy a bizottsági jelentés nyilvános lett volna. Erdogan a BBC HARDtalk (Kemény beszéd) című interjúműsorának vendégeként azt hangoztatta: országát az unió olyan „keményen diszkriminálja, mint korábban egyetlen más jelentkezőt sem.” A kormányfő szerint a majd ötvenéves várakozás „sérti a török közvéleményt.” A brit Királyi Külügyi Intézet székhelyén, a Chatham Houseban azt mondta: könnyen elképzelhető, hogy a törökök végül nemet mondanak a belépésre. Az EU-tagság népszerűsége az utóbbi időben meredeken esett Törökországban.

Az európai bizottsági jelentés, amelyet Stefan Füle (szlovák) bővítési biztos jegyez, elismer bizonyos előrehaladást a török állapotokban, de további fejlődést kíván a sajtószabadság, a véleményszabadság, a nemi kisebbségek és a kisebbségi vallások szabadsága terén. Az Örményországgal való viszony teljes rendezését várják el Törökországtól. Hiányolják a kurd kisebbség integrációját, valamint azt, hogy Ciprus továbbra sem használhatja a török kikötőket és repülőtereket. Ankara ezért cserébe az általa „szponzorált Észak-Ciprus” elleni blokád megszüntetését akarja. Ha engednének az észak-ciprusi kérdésben, akkor a nacionalista erők és a hadsereg reakciója kiszámíthatatlan lehet. Egemen Bagdis török főtárgyaló szerint értelmetlen engedni a ciprusi témában, amikor éppen 17 fejezet tárgyalását befagyasztották.

A török verbális ellentámadás egyik vezérszónoka Ahmet Davutoglu külügyminiszter, aki szerint (országa nélkül) 2050-re az „EU geopolitikailag irreleváns lehet.” A török politikusok éppen országuk 72 milliós lakosságát használják aduként. Ám az EU-ban épp ez a törökellenes lobbi fő érve is. Az unió politikai viszonyait, munkaerőpiacát és kulturális arculatát is megváltoztatná a viszonylag fiatal, s egyre hitbuzgóbb iszlám népesség – állítják.

Jól jellemzi ezt a diplomáciai vita, amelyet a bécsi török nagykövet nyilatkozata váltott ki. Kadri Ecved Tezcan a Die Pressében bírálta az osztrák társadalmat, a helyi hatóságokat és a kormány tagjainak magatartását a bevándorlókkal kapcsolatban. Szerinte mesterségesen tartják úgynevezett idegengettókban, s kezelik vírusként kezelik a törököket. A nagykövet idegenellenesnek tartja az osztrákokat, akik csak külföldi nyaralásaikon érdeklődnek az idegen kultúrák iránt.

Az osztrák kormány az interjúra felháborodottan reagált, bekérették a külügyminisztériumba a nagykövetet és Ankarában is interveniáltak az ügyben. A török politikai elit csalódottsága érthető, hiszen politikájuk egyik jelszava, hogy éppen az iszlamista AK párt képes bevezetni az országot az EU-ba, s ezzel végképp kiszoríthatja a az atatürki hagyományokra hivatkozó régi elitet. A nyugat-európai társadalmak azonban mostanában feltehetően nem készültek fel a törökök teljes integrációjára.

Újból felbukkant – ezúttal a török nyilvánosságban –Ali Agca. A néhai II. János Pál merénylője most adta elő a török állami (!) tévében, hogy a merényletet a Vatikán tervelte ki, ő eleve úgy lőtt, hogy a pápa életben maradjon. A megbízást állítólag Casaroli bíboros vatikáni államtitkártól kapta, aki ezzel a kelet-európai kommunista rezsimeket akarta gyengíteni. Agcának már több hasonló beismerése volt. Casaroli a Kelet-Európa és a Vatikán közötti kapcsolatok javításában volt érdekelt.

Török fiatalok Ankarában. Erdogan szerint őket is sérti a közel ötvenéves várakozás az integráció kapuinál