Az Egyesült Államok elnöke kiállt ugyanis Újdelhi állandó (permanent) biztonsági tanácsi tagsága mellett, ám hiába határolta el magát ugyanakkor P, úgy is, mint Pakisztán terrorfészkeitől, ez Indiának kevés. Az ott most elvárt kifejezés a terrorállam lett volna. Pedig Obama jó, szinte baráti viszonyba került Szingh miniszterelnökkel, olyannyira, hogy kapcsolatukat a „megkerülhetetlen partner” és „stratégiai viszony” kifejezésekkel írták le. Obama azt mondta, India nem egyszerűen felemelkedőben van, hanem: felemelkedett. Mindez – tekintve Washington és Újdelhi nem mindig felhőtlen viszonyát, lásd még: hidegháború – akkor is nagyon figyelemre méltó, ha közvetlenül a még Indiánál is komolyabb világpolitikai játékos, Kína hatalmas árnyéka provokálja ki a világ két legnépesebb demokráciájának szövetségét. Obama immáron hetedszer (!) találkozik a napokban Hu Jintaóval –vannak közép-európai vezetők, akik egyért is sokat adnának –, de nem Pekingben, mert a kínai fővárost ezúttal feltűnően elkerüli, miközben Indiában leragadt három napra. Ilyen hosszasan még sehol nem vizitált.

Nem új jelenség Ázsia, azon belül is Kína és India kiemelkedően fontossá vált helye a globális politikában és gazdaságban, de szerepnövekedésük tempója továbbra is imponáló. A januártól új összetételű ENSZ Biztonsági Tanács – tagjai sorában mindkét országgal – elemzők szerint a mindenkori legerősebb ilyen testület. Eközben az IMF a „feltörekedettekhez” igazítja a belső kvótáit, és ugyancsak róluk szólnak a szervezet nagy vitái is, mint például a kínai renminbi árfolyama körüli valutaháború. (Vagy ha éppen nem róluk, mint az amerikaiak 600 milliárd dolláros, a bankóprés segítségével történő likviditásteremtő lépése az úgynevezett mennyiségi könnyítés esetében, akkor is kulcsfontosságú az ázsiai reakció a szintén az érdekükben felpumpált G20-csoportban.)

És láss csodát: Szingh az USA pártjára állt. Obama viszont „utazó ügynökként” tízmilliárd dolláros üzletet visz haza Mumbaiból. De kell is az Amerikának, mint a falat kenyér: az ország számos terhe között az irdatlan külkereskedelmimérleg-hiányt is nyögi, csak Kínával szemben 173 milliárd dollár a deficit. Eközben Kína 10, India pedig 8,8 százalékos növekedéssel próbálja továbbra is fűteni a vergődő világgazdaságot. Washington melletti elővárosunkban az okos szülők spanyolra, a még okosabbak immár kínaira taníttatják gyereküket.

Felemelő érzés lenne ezt írni e hasábokon: tíznapos európai útján Barack Obama elidőzött az Európai Parlamentben, háromszor is tárgyalt Van Rompuy és Barroso elnökökkel. Bécsből átugorva azt hangoztatta az esztergomi Suzuki-gyárban: modellértékű, ami ott történik, és a republikánusok okulására hazavitte a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának egy példányát. Nagyon úgy tűnik azonban: a világ másról szól.