Kormányfőként első alkalommal érkezett Kínába David Cameron, akit népes, a kabinet négy tagját, köztük George Osborne pénzügy-, Vince Cable, az üzleti életért felelős minisztert, valamint a brit gazdaság színejavát, negyvenhárom felső vezetőt magába foglaló küldöttség kísér. A látogatás kapcsán adott interjúiban, illetve a The Wall Street Journal számára írt cikkében a kormányfő leszögezte: „Új szintre kívánja emelni a két ország közötti kapcsolatokat”. A konzervatív politikus diplomatikusan fejezte ki magát, amikor ígéretet tett arra, hogy szóba hozza a kényes kérdéseket, mint Tibetet, vagy a bebörtönzött Nobel-békedíjas aktivista, Liu Xiaobo sorsát. Mint írta, „az ellentmondásos témákat a tisztelet és kölcsönös megértés, az eltérő történelmi háttér figyelembevételével közelíti meg”.

David Cameron negyven megállapodást hoz tető alá rövid tartózkodása során, nem pusztán az üzleti élet, hanem az oktatás és a kultúra területén is. Ami a gazdasági szerződéseket illeti, a cél a rendkívüli aránytalanság megváltoztatása, 2015-re a jelenlegi forgalom megduplázása, évi 100milliárd dollárra, amiből 30 milliárd dollárt tenne ki a brit export. Ehhez az kell, hogy Kína egyenlő esélyt biztosítson külföldi vállalatoknak. Cameron úgy látja, az erősen növekvő kínai gazdaságnak és az erősödő középosztálynak egyre fokozódik majd az igénye új és magasabb színvonalú árucikkekre, márkanevekre és szolgáltatásokra, melyek kielégítésére a brit vállalatok kiválóan alkalmasak. Míg Nagy-Britanniában több mint négyszáz kínai vállalat tevékenykedik, és még a legelőkelőbb londoni áruházakban is nehéz nem „Made in China” terméket találni, a szigetország kétszer annyit exportál az Ír Köztársaságba, mint a Kínai Népköztársaságba.

A csúcstalálkozó kapcsán a brit médiában megkérdezett, házi őrizetéből nemrégiben kiengedett kínai művész, Ai Weiwei, akinek „Napraforgómagok” elnevezésű installációja október közepe óta látható a Tate Modern múzeumban, felszólította David Cameront, hogy Wen Jiabao kormányfővel folytatott tárgyalásain hangoztassa, a nyugati világ képtelen civilizált országként kezelni Kínát, amíg meg nem változtatja emberi jogi álláspontját.

A látogatás eddigi legnagyobb nyertese a Rolls-Royce motorgyártó óriás, amely 1,2 milliárd dolláros megbízást kapott a házigazdáktól.

Mosolydiplomácia – milliárdokért

Érthető volt a múlt héten párizsi vizitre érkező Hu Csin-tao mosolya, hiszen ez idő tájt tette közzé a Forbes magazin éves listáját, amelyen a kínai elnököt nevezte a világ legbefolyásosabb emberének. A mosoly ezen felül annak szólhatott, hogy a program szerint a kínai vendégnek nem kellett a sajtó elé állnia, ami mindig kínos magyarázkodásba torkollik. A jókedvre – bár ez esetben inkább a vendéglátónak volt oka örülni – az is okot szolgáltatott, hogy 17 milliárd eurós értékben írtak alá befektetési szerződéseket. A francia Alcatel-Lucent három keretszerződést kötött a China Mobillal, a China Telecommal és a China Unicommal hálózatfejlesztésről, amelynek révén a francia cégek behálózzák Kínát széles sávú, vezeték nélküli internettel. Ennél is jelentősebb tétel az a megállapodás, amelyet a francia Airbus kötött a China Southern Airlinesszel nem kevesebb mint száz repülőgép vásárlásáról. Két új francia atomreaktor megvásárlásáról is tárgyaltak. (S. A.)