„Bármikor jöhet egy merénylő, és bumm...”
Nem hozza lázba a kormányalakítás lehetősége a bagdadi utca emberét: a politikusok elmúlt nyolcévi teljesítménye mára teljes bizalmatlanságot eredményezett. A politikai vezetők szombaton ugyan megegyeztek abban, hogy Nuri al-Maliki marad a miniszterelnök, de a kormánykoalícióról még mindig nem sikerült megállapodni. – Nem csinálnak ezek semmit, csak a saját zsebüket tömik – summázza véleményét Asad Al Husseini, egy hatalmas suwairahi halastó gazdája, aki Magyarországról importált pontyokat tenyészt. – A politikusaink még arra sem képesek, hogy viszonylagos rendet csináljanak. Itt mindenki azt csinál, amit akar. A tavaim mellett megtelepedett vagy ezer délről érkezett földönfutó. Papírdobozokból, hullámlemezekből, minden vacakból öszszerótt viskókban laknak, természetesen folyóvíz, csatorna és áram nélkül. Koszos, mocskos lett az egész terület és a halat is dézsmálták. Én pedig nem tehetek semmit. Nincs törvény, ami megvédjen. Végül a saját pénzemen felfogadtam fegyveres őröket, hogy legalább a tavat védjem – mondja Al Husseini.
Bagdadban, ebben a hajdan gyönyörű városban ma minden elhanyagolt, mintha semminek sem lenne gazdája. A kavargó homokos, poros szélben nejlonzacskók repkednek. A főutcákon a lemezből, építési hulladékokból összetákolt bazárok előtt kopott emberek, sovány girhes kóbormacskák, az utakon autómatuzsálemek mellett szamárkordék cammognak. Minden a félelemről árulkodik: az utcasarkokon géppuskafészkek és páncélautók, az épületeket óriási, betonblokkokból gyártott falak, a minisztériumok, középületek ablakait homokzsákok védik. Bár mindenütt lázasan építkeznek, mégis az az ember érzése, hogy minden romos.
A bagdadi hajdan híres Rashid színház romjai közelében áll Hatem Ali kávézója. A tulajdonos viszonylag nyugodt,mert mint mondja, egy közeli hivatalnak köszönhetően az ő kávéházát is óriási betontömbök és szögesdrót tekercsek védik (elvileg) a robbantásoktól. A kávéház mellett egy régi szovjet páncélautó áll, a tetején egy hatalmas hevederes géppuskamögött ketten is őrködnek.
– A helyi törzsvendégeken kívül sok katona és rendőr is megfordul nálam, ez jó az üzletnek, de veszélyes is, mert a terroristák épp ezekre az emberekre vadásznak. Bármikor bejöhet egy merénylő, aztán pedig bumm… A keresztény templom elleni múlt heti robbantás után több kávézóba, szállodába is belőttek páncélököllel. Ez van, ezzel kell együttélni… – tárja szét a karját a kávézótulajdonos. – Nézze meg, milyen régi már a berendezés. Nem tudok újat venni. A kormány nem segít, bankkölcsönökről legfeljebb álmodhatunk, mindenki csak ül és vár. A vallási pártokat ki kellene tiltani a politikából, az uszító papokat meg mind fel kellene kötni! Hogy mit várok az új kormánytól? Semmit az ég világon – summázza a tulajdonos. Khalil Al Sakhel, a kulturális minisztérium külföldi kapcsolatokat ápoló főosztályvezetője más véleményen van. Mint mondja, a kormány minden lehetőt megtesz a helyzet stabilizálására, de az állandó terrorfenyegetettség elleni védekezés irdatlan pénzeket emészt fel. –Most talán jobb lesz a helyzet. A 164 fős minimálisan szükséges parlamenti többség helyett most 170 „igenre” számíthatunk a szavazásokon, így módunkban áll rendet teremteni, szabályozni a zűrzavart. Nem állítom, hogy minden rajtunk, politikusokon múlik, de a lehetőség adott – véli Al Shakel.
– Még az a szerencse, hogy a mezőgazdaság úgy, ahogy működik – mutat a tányérján gőzölgő bácséra (főtt birkafej) Hassan Zakhir üzlettulajdonos –, mert helyi ipar nem létezik. Mindent szétbombáztak az amerikaiak. Iraki termék nem létezik, se cigaretta, se cipő, semmi. Még a gombostűgyárat is megsemmisítették. Az én boltomban sincs hazai. Van koreai, kínai, szíriai, európai áru, de iraki az nincs. Persze ez jó üzlet egyeseknek –állítja a boltos, de hogy kire gondol, azt inkább nem árulja el.
A Mol Nyrt. sikeresen befejezte Irak kurdisztáni régiójában az Akri-Bijeel Blokkban lévő Bijell–1 kút, tehát a mélyített első kutatófúrás tesztelését. Az eredmények alapján a Mol százszázalékos tulajdonú leányvállalata, a Kalegran Ltd., a blokk operátora tájékoztatta az iraki Kurdisztán Regionális Kormány Természeti Erőforrások Minisztériumát, amellyel még 2007-ben írt alá termelésmegosztási szerződést a kutatási blokkra. A Kalegran Ltd. a blokk operátora 80 százalék részesedéssel, míg a Gulf Keystone Petro leum International Ltd. a partnere, 20 százalékos részesedéssel. (MTI)
