Borisz Tadics bocsánatot kért Vukovárért
– Azért jöttem, hogy fejet hajtsak az áldozatok előtt, és tisztelettel adózzak az emléküknek. Azért vagyok itt, hogy újra kimondjam a bocsánat szót, ezzel is szeretném kifejezni a sajnálatomat, megteremtve a lehetőséget arra, hogy új fejezet nyílhasson a két nép történelmében – mondta a Vukovár melletti Ovcara háborús emlékhelyen csütörtökön Borisz Tadics, aki dunai komppal érkezett Horvátországba. A szerb államfőt különleges biztonsági intézkedésekkel védték, ám a horvátok békésen, tapssal és tánccal fogadták. A helybeli közvélemény-kutatások szerint a többség várakozással tekintett a látogatására, hiszen az újságok hírei tisztelgést ígértek a délszláv háború horvát áldozatai előtt.
A szerb elnök határozott, egyértelmű, helyenként egészen érzelmes beszéde – amelyben a bocsánatkérésen túl azt is elismerte, hogy a szerbek valóban elkövettek bűncselekményeket Vukovár bevételekor –sokak várakozásait felülmúlta. Tadics még annak a reményének is hangot adott, hogy eljöhet az idő, amikor mindkét ország gyerekei ugyanabból a tankönyvből tanulnak majd a kilencvenes években történtekről.
A képet árnyalja azért, hogy a szerb államfő nem győzte hangsúlyozni: koszorúzása nem hivatalos jellegű, magánemberként érkezett Horvátországba. Kijelentette azt is, hogy mostani gesztusának semmi köze Szerbia áhított uniós csatlakozásához, őt egyetlen „nemzetközi szervezet” sem inspirálta a bocsánatkérésre. Sokkal inkább azt szerette volna bizonyítani Európának, hogy ezen a vidéken is fontosak bizonyos alapvető emberi értékek.
A Tadicsot kísérő delegációban azért helyet kapott például Bozidar Delics, a szerb kormány uniós integrációért felelős tagjai is, illetve a nem hivatalos látogatás ellenére olyan háborús dokumentumokat is magával hozott, amelyek segítségével sok, máig eltűntként nyilvántartott horvát áldozat sorsa kiderülhet.
A szerb média mértéktartóan számolt be Tadics beszédéről. Az internetes portálokon a kommentelők java gratulál az államfőnek, és egyetért abban, hogy ideje lenne feleleveníteni az egykori jószomszédi viszonyt.
Egyedül a szerbek által elhurcolt családtagjaikat máig kereső vukovári nők szervezete tüntetett – békésen – Tadics ellen. A hátukat fordították felé a beszéde alatt, ezzel jelezték, hogy számukra nem jött még el a megbocsátás ideje.
A jugoszláv hadsereg szerb félkatonai alakulatok segítségével, 1991 novemberében, több hónapos ostrom után foglalta el az addigra rommá lőtt Vukovárt. Közel 300 horvát katonát és civilt hurcoltak el a vukovári kórházból a közeli Ovcara mezőgazdasági telepre, ahol napokon át kínozták, megalázták, majd megölték őket. Eddig 200 holttest kerül elő tömegsírokból.