A két asszony élete között évtizedek teltek el, sorsuk nem is lehetne különbözőbb. Jonast ugyan 1935-ben avatták fel, de gyakorlatilag megtiltották neki, hogy a berlini zsinagógákban istentisztelet tartson, csupán vallásoktatást vállalhatott. 1942-ben Theresienstadtba deportálták, majd 42 évesen egy auschwitzi gázkamrában gyilkolták meg.

Utódja, Alina Treiger viszont 1979-ben Ukrajnában született és alig múlt 30 éves, amikor egy berlini zsinagógában felavatták. Az ünnepségen maga Christian Wulff német államfő is részt vett. Treigernek ráadásul éppen olyan jogai és kötelességei lesznek, mint a férfi rabbiknak. Igaz, a nemek közti különbségtétel a fiatal rabbinő szerint még ma is érezhető, és csak lassan oldódik. Sokan még mindig nem tudják elképzelni, hogy egy nő képes fontos etikai és vallási döntéseket hozni egy közösség számára – mondja. A brit Guardian szerint az állhat a háttérben, hogy bár Németország a liberális judaizmus szülőhazája, a mozgalom később az Egyesült Államokban fejlődött ki (itt avatták fel az első női rabbit is, 1972-ben). Az első német liberális rabbiszeminárium csak 1999-ben nyitotta meg a kapuit Potsdamban – az ortodoxok pedig a mai napig nem fogadják el a nőket. Alina Treiger azonban új lendületet adhat a kétszázezres németországi zsidó közösségnek is.

– Nem én választottam ezt a munkát, a munka választott engem – hangoztatta a fiatal rabbinő, aki származása miatt gyerekkorától kívülállónak érezte magát szülővárosában, az ukrajnai Poltawában. A rendszerváltás után ugyan próbálkozott egy liberális zsidó klub létrehozásával, de végül a konzervatív környezet miatt inkább külföldön próbált szerencsét. Egyetlen szó németnyelv-tudás nélkül érkezett 2001-ben, de ez ma már alig érezhető rajta. Bár Berlinben avatták fel, két alsószászországi települést képvisel majd, ahol a lakosok csaknem fele amúgy is a volt Szovjetunióból érkezett, így Treiger velük is megtalálja a hangot.

A fiatal rabbinő büszke zsidóságára, de azt szeretné, ha a közösséget nemcsak a múlt sérelmei, a holokauszt tartaná össze, hanem közös, új, pozitív tapasztalatok. Fontos a halottakra való emlékezés, de legalább ilyen fontos a jövő is –mondta.

Alina Treiger