A Whitehall kormányzati negyedben C-ként ismert, 55 éves Sir John Sawers a Society of Editors, a bel- és külföldi sajtótermékek főszerkesztőit, médiajogászokat és az újságíróképzés vezetőit tömörítő szövetség tagjai előtt szólalt fel.

A közvélemény élénk érdeklődésére számot tartó szervezet vezetője mindenekelőtt kiállt annak módszerei, főleg titkossága mellett. Sir John elmondása szerint elengedhetetlenül fontos, hogy az MI6 ügynökei és a külföldön működő szervezetek bizalommal lehessenek a brit elhárítás iránt. Könnyen csorbát szenvedhet az együttműködés és elapadhatnak az információs források, ha titkosszolgálati anyagok nyilvánosságra kerülnek. Az elhárításnak úgy kell elfogadnia a világot, amilyen, azaz egyes esetekben nem feltétlenül „barátságos demokráciáktól” szerzik be értesüléseiket.

Akármilyen fontos is a titkosszolgálati információk cseréje, az MI6 főparancsnoka nem tudta volna magát jobban elhatárolni a kihallgatások során alkalmazott testi fenyítés gyakorlatától, amit „törvénytelennek és visszataszítónak” nevezett. A szervezet mindennapos ténykedése során előforduló aggályokról, dilemmákról szólva Sir John Sawers elmondta, hogy a brit és a nemzetközi jog egyaránt elvárja a szervezettől, hogy elkerülje az emberkínzáshoz vezető akciókat. Ez így történik, még ha ennek a megközelítésnek a következményeként terrorista cselekmények következnek is be.

Az MI6 főnöke megerősítette, hogy az elhárítás munkájának zöme a szigetország határain túl, beszervezett külföldi ügynökök révén zajlik. Sok olyan külföldről kiinduló összeesküvéssel, terrorista akcióval van dolguk, melyek Nagy-Britannia ellen irányulnak. Túl késő az utolsó pillanatban, a szigetországban lekapcsolni a terroristákat. A legtöbb meghiúsított esetről nem is tud a brit közvélemény. Sir John „hősöknek” tartja a magukat jelentős veszélyeknek kitevő külföldi ügynököket. Az SIS forrásainak több mint harmada a nemzetközi terrorizmus elhárítását szolgálja, ez a tevékenység a legfontosabb a szervezet működésében. Az MI6 ügynökei befészkelik magukat a külföldi terroristasejtekbe, hogy fel tudják mérni, milyen fenyegetést jelentenek a nemzetbiztonságra. A rendkívül bátor beszervezett munkatársak saját hazájukban olyan szabadságjogokért küzdenek, melyek a brit társadalomban magától értetődőnek számítanak. Nap mint nap feláldozzák magukat, hogy ezzel a szigetországnak segítsenek. Az SIS prioritásai közé tartozik az al-Kaida elleni harc, Irán nukleáris felfegyverkezésének megakadályozása és a kiberterrorizmus elhárítása.

Sir John Sawers beszéde nem független attól a ténytől, hogy az utóbbi időben a brit lapok tele voltak korábban terrorista cselekményekkel vádolt gyanúsítottak hátborzongató beszámolóival. Elfogadhatatlan emberi jogi normák között működő országokban hallgatták ki és kínozták meg őket, úgy, hogy vallomásuk szerint a brit titkosszolgálat közvetve vagy közvetlenül mindenről tudott, esetleg jelen voltak tisztjei, vagy kérdésekkel látták el a kihallgatókat. Akármilyen meggyőzően is érvelt az MI6 vezetője a sajtómunkások előtt, nem ússza meg költségvetésének drasztikus csökkentését. A nemzetbiztonsági hivatal, az elhárítás és a cheltenhami lehallgató központ együttesen, öt év alatt, 7,5 százalékkal kevesebből lesz kénytelen gazdálkodni. Ugyanazon a napon egyébként, amikor Sir John Sawers bepillantást nyújtott a titkosszolgálat tevékenységébe, kiderült, hogy egy amerikai gyűjtő, Harry Yeaggy, 2,6 millió fontot (814 millió forint) fizetett egy londoni aukción James Bond leghíresebb kocsijáért, egy 1964-es Aston Martin DB5-ért, mely többek között forgó és változó rendszemtáblával, katapultüléssel és golyóálló karosszériával van felszerelve. Ezzel száguldozott az akkori 007-es ügynök, Sean Connery a Goldfinger és a Thunderball című filmekben.