Barna múlttal szembesült a német külügy
Márpedig nem érdemli meg – döntött 2003-ban Joschka Fischer (Zöldek) akkori német külügyminiszter. Mégis nagy botrányt keltett a diplomáciai testületen belül, amikor egy korábbi NSDAP- (a nemzetiszocialista párt) tag külügyérnek nem adták meg a szokásos „tisztelettel emlékszünk” fordulatot és a külügy nem tekintette saját halottjának. Fischer az esetből tanulva négytagú történészbizottságot állított össze, amelynek feladata a külügyminisztérium szerepének vizsgálata volt 1933 és 1955 között.
A jelentés most készült el, és Fischer szerint egyértelműen kiderül belőle: a tárca is részese volt a náci rendszer bűneinek, hozzájárult a deportálásokhoz és a zsidók meggyilkolásához. Ráadásul évtizedeken át tagadta, bagatellizálta saját szerepét, miközben ennél a tárcánál volt a legkevesebb változás a személyi állományában 1945 után (ekkor a diplomaták kétharmada volt a náci párt tagja, köztük például a későbbi államfő, Richard von Weizsäcker apja, Ernst, aki államtitkárként Ribbentrop mögött a második ember volt a külügyben, és tevőlegesen hozzájárult Thomas Mann kiutasításához és az író német állampolgárságának elvételéhez).
– Most végre itt az idő szembenézni a múlttal – hangoztatta egy tegnapi rádióinterjúban Joschka Fischer. Németországban ezzel újabb tabu dőlt le: korábban a hadsereg, aWehrmacht igyekezett olyan képet kialakítani magáról, amely szerint nekik kevésbé volt közülük a kegyetlenkedésekhez, a népirtás kizárólag az SS felelőssége volt. A kilencvenes évek közepén azonban egy nagyszabású kiállítás leplezte le a Wehrmacht bűneit is, így a hadsereg is kénytelen volt szembenézni a múltjával –és a jelek szerint ez vár most az utolsó bástyának tartott külügyminisztériumra is.
Már a hétvégén kiszivárgott, hogy a kutatók gyakorlatilag bűnrészesnek nevezték a diplomáciai kart a náci rendszer gaztetteiben. Kiderült, hogy az attasék képzéséhez hozzátartozott, hogy látogatást tegyenek a dachaui koncentrációs táborban, így pontosan tudták, hogy mi zajlik az országban. A külügy úgynevezett zsidóreferatúrájának vezetője,Franz Rade macher pedig gondosan dokumentált feljegyzést készített elszámolásában arról, hogy belgrádi és budapesti utazásain a zsidók elpusztítása volt a fő téma.
A jelentésnek különös aktualitást ad, hogy GuidoWesterwelle (FDP) külügyminiszter sutba dobta Fischer döntését arról, hogy az idősebb diplomaták esetében meg kell vizsgálni, ki milyen szerepet játszottak a náci rendszer alatt, és az NSDAP-tagoknak nem jár tiszteletteljes búcsúztatás, méltatás. A háttérben az állhat, hogy az évtizedekig liberális (FDP) irányítás alatt álló külügyben nagy felháborodást keltett a Fischer-féle szabályozás, Frank Elbe egykori svájci nagykövet (és Hans-Dietrich Genscher egykori kabinetfőnöke) még nyílt levelet is írt, amiben azzal érvelt: attól, hogy valaki NSDAP-tag volt, még nem lett automatikusan cinkos.
Ám Fischer – és a történészek – ezt láthatóan másképp gondolják.
