Az egyensúlyt keresték hétfőn az uniós külügyminiszterek, akik két tanácsülés keretében Luxembourgban tanácskoztak: egyrészt a csütörtök–pénteki csúcstalálkozót készítették elő, amelynek középpontjában a gazdasági kormányzás szerkezetének kialakítása és a német–francia alapszerződés-módosítási javaslat áll, másrészt eldöntötték, hogy Szerbiát egy apró lépéssel megint közelebb engedik az unióhoz.

Egyensúlyozniuk azért kellett, mert a nyugat-balkáni bővítés ugyan eldöntött kérdés, de Szerbiának a balkáni háborúért továbbra is fi zetnie kell, s ezt egyes tagállamok – elsősorban Hollandia – nagyon is számon kérik. Nemrégiben Füle bővítési biztos a hágai parlamentben győzködte a holland törvényhozókat, hogy fontolják meg újra az ügyet.

A hétfői tanácsülésen annyi történt, hogy a miniszterek megegyeztek: a bizottság megkezdheti a vélemény kidolgozását Belgrád tíz hónapja beadott csatlakozási kérelméről. Ez az üzenet azt jutalmazza, hogy Szerbia ésszerűen kezeli kapcsolatait Koszovóval. Korábban az EU már tett gesztusokat, amikor Belgrád unióbarát politikájáért cserébe vízummentességet adott, illetve megkezdte a stabilizációs és társulási szerződés ratifikációs folyamatát. Amelyet persze egyes országok feltartóztathatnak. Éppen ezért került a hétfői nyilatkozat szövegébe is, hogy Belgrádnak együtt kell működnie a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Bírósággal. A megfelelő együttműködésnek a legjobb bizonyítéka az lenne, ha Belgrád letartóztatná Ratko Mladicsot és Goran Hadzsicsot, akikkel szemben a hágai bíróság járhatna el. A vélemény elkészítése egyébként időt rabló feladat, ebben az esetben várható, hogy a jövő év második felében teszi az asztalra a bizottság.

Kényesebb műveletnek ígérkezik az októberi csúcs előkészítése. Számos tagállam, főként az eurózóna kisebb északi tagjai, felháborodott, hogy Merkel német kancellár és Sarkozy francia elnök a hátuk mögött megállapodott a stabilitási paktum tervezett szigorú reformjának a felhígításáról, a félautomatikus szankciók enyhítéséről, de egyben arról is, hogy kezdeményezik a lisszaboni szerződés módosítását a rendezett államcsődeljárás bevezetésére. Ezzel egyébként nem ért egyet Nagy-Britannia, Írország, Olaszország és Spanyolország. A vita már vasárnap este megkezdődött – amikor a miniszterek Van Rompuy uniós elnökkel vacsoráztak –, s hétfőn is folytatódott. A kérdés: megegyeznek-e a héten az állam- és kormányfők az alapokmány módosításának szükségességében, és találnak-e olyan formulát, amellyel nem nyitják ki Pandóra szelencéjét, s nem engednek utat újabb referendumoknak és ratifi kációs cirkuszoknak. –Minden tagállam tisztában van azzal, hogy ez igen kockázatos politikai művelet, de azzal is, hogy az átmenetinek szánt európai pénzalap helyébe állandó mechanizmust kell tenni – mondta hétfőn este Martonyi János külügyminiszter. A magyar soros elnöknek is bőven jutna feladat a vélemények egyeztetéséből.

Közben Catherine Ashton, az EU külügyi főképviselője bejelentette, hogy Franciaország jelenlegi washingtoni nagykövetét, Pierre Vilmont-t nevezte ki a leendő európai külügyi szolgálat irányítójává.