Szerinte a Hamid Karzai elnök által felállított béketanács, melynek feladata kitalálni, hogyan lehetne megegyezni a tálibokkal, sikeres lesz, és békét hoz az országba. Hogy hogyan, az már zavaros, mert azt Nadzsib is úgy látja, hogy a külföldi csapatok kivonásában, vagy a lányok iskolába járásának ügyében a két fél nagyon távol áll egymástól. – A tálibok azt akarják, hogy minden olyan legyen, mint az ő idejükben volt – fejtegeti, s elmeséli, hogy ő Iránban vészelte át a rémuralmat. A napi körülbelül 16 dollárt kereső férfi (ebből két gyermeket tart el) szerint most egész jó a helyzet Kabulban, mindaddig, amíg a tálibok békén hagyják őket. – Azt megmondom, ha az amerikaiak ma kivonulnak, akkor itt már holnap káosz lesz, és visszatérnek a tálibok – mondja érzelemmentes hangon.

Kabul büszkesége az új nagy mecset A szerző felvétele

Az afganisztáni politikai életet most a béketanács tartja lázban. A vélemények megoszlanak: az elnök által kinevezett testületnek kéne kitalálnia, miről, mikor és kivel tárgyaljon az afgán kormány, ám egyelőre azt sem tudni, ezt mikorra kell eldönteniük. A tanács 68 tagja között szép számmal vannak hadurak (mudzsahedek), volt tálibok, de akad egy-egy nő is. A testületet a tálibok egyik esküdt ellensége, Barhanuddin Rabbani volt államfő vezeti, így sokakban felmerül a kérdés, mi az értelme ennek az egésznek.

– A fele hadurakból áll, ők biztos nem akarnak békét. Viszont az elnök boldoggá teheti őket azzal a havi 4000 dolláros jutalékkal, amit a tanácsban betöltött szerepükért kapnak – mondja a testületről Danish Karokhel, a Pajhwok afgán hírügynökség vezetője. – Ez az egész csak pénzkidobás. A tálibok nem akarnak békét – véli Musztafa, egy húszéves diák, de a kabuli egyetem árnyas kampuszán ülve jobb ötlete neki sincs a megoldásra. A 23 éves irodalomhallgató Dzsamsid szerint a külföldi erők túl későn kezdték meg az afgán hadsereg és rendőrség kiképzését. Szerinte a kormánynak is engednie kéne a tárgyalások során, de a táliboknak is tiszteletben kéne tartaniuk Afganisztán alkotmányát. Lányokat – akiket talán leginkább érintene a tálibok újbóli hatalomra jutása – nem sikerült megszólaltatni. Közeledésünket szégyenlős kuncogás fogadta: itt a nőknek továbbra sem illendő politikai nézeteiket hangoztatni.

Az 50 éves Akbar rozoga Toyota Corollájának kormányába kapaszkodva elemzi a helyzetet: itt akkor lesz béke, ha a szomszédaink hagyják – mondja. – Világos, hogy amíg Pakisztán és Irán beavatkozik az ügyeinkbe, nem lesz stabilitás –az üzbég férfi is megismétli az Afganisztánban oly sokszor hallható kérdést: Miért nem gyakorol senki nyomást Pakisztánra? Akbart egyébként nem érdekli, ki van hatalmon, csak legyen béke és nyugalom. Nem is csoda: valójában csak azért taxizik, hogy csináljon valamit: az így megkeresett 8-10 dollárból esténként gyümölcsöt vesz három gyermekének, de eltartani nem tudja őket. Egyik fia Iránban dolgozik, ő küld haza havonta pár száz dollárt. Azt azért megjegyzi, hogy a külföldi erőkre szükség van még legalább egy pár évig, amíg az ország képes a saját lábára állni: „Afganisztán halad előre, sokkal jobb a helyzet, mint a tálibok alatt volt, nézzetek csak az épületekre!” – mutat ki az ütött-kopott Corolla ablakán.

És valóban: Kabul épül, itt-ott még szépül is. Befejezték a tálibok alatt elkezdett nagymecset építését, a nagy nemzetközi jelenlét miatt egymást érik az újonnan nyílt szállodák. Az utcákon nagy a nyüzsgés, a hatalmas betontömbök mögé elrejtett kormányzati épületekben és követségeken pedig zajlik az ország sorsát eldöntő elméletgyártás, egyeztetés, suskus.

Hogy a béketanács mellett még mi minden zajlik az afgán kormány, a tálibok és az amerikaik között, azt csak találgatni lehet. Pakisztánból érkezett a hír, hogy elengedték az év elején elfogott Baradar mollát, aki az afganisztáni tálibok második embere, s korábban már részt vett egyeztető tárgyalásokon az afgán kormánnyal Szaúd-Arábiában. Egy napra rá David Petraeus tábornok, az Afganisztánban állomásozó nemzetközi erők (ISAF) főparancsnoka pedig közölte, hogy az ISAF biztosította egy magas rangú tálib biztonságos eljutását Kabulba, a tárgyalások érdekében. A 19. században elkezdődött nagy játszma folytatódik.