Kísért a francia ’68
A szakszervezetek előzetes várakozásai szerint a tiltakozó megmozdulásokon részt vevők száma meghaladta amúlt heti hárommilliót. Miközben akad, aki már-már az 1968-ashoz hasonlítja a helyzetet, Daniel Cohn-Bendit euró pai parlamenti képviselő, a ’68-as diáklázadások egyik vezetője szerint „ennek semmi köze ’68-hoz”.
Cohn-Bendit nem ért egyet a mostani általános sztrájkkal, inkább csendes forradalmat javasol, általános reformmal. A párizsi diákok szélsőséges része nem hallgatott az egykori diákvezérre, tört-zúzott a fővárosban, ahol 290 randalírozót állított elő a rendőrség. Az országutakon kaotikus állapotok uralkodnak.
Kamionok úttorlaszai blokkolják a forgalmat, sok benzinkút előtt feltorlódik a kocsisor, miután tizenkét olajfinomító továbbra sem működik, másutt kamionblokádok is akadályozzák az üzemanyagszállítókat. Tizenkét és fél ezer töltőállomásból 2500 bezárt. Az országos megmozdulás nem hagyja érintetlenül a politikát sem. A szenátus eredetileg mára tűzte ki a nyugdíjreformról szóló szavazást, de ezt csütörtökre halasztották.
A politikai kommentátorok úgy látják, hogy a nyugdíjreformmal szembeni ellenállás csak szimptóma. A probléma mélyebb: Franciaország utat vesztett, és láthatólag a politika is elbizonytalanodott. A lakosság többsége támogatja a sztrájkot.
