Nehéz tél elé néznek Romániában
A házmester fel-alá rohangál a gondjaira bízott öt lépcsőház közt. – Amióta elkezdtek fűteni, egyéb dolgom sincs, csak ajtóról ajtóra könyörögni, hogy hagyják kiszellőzni a rendszert. Egyesek folyton hívogatnak, hogy fáznak, mások meg spórolnak – panaszolja Dan Dumitrescu.
A lakótömb a hatvanas években épült negyedben áll Bukarest 6. kerületében. A lakók többségéhez hasonlóan a Petrescu család is akkor költözött be. A férj autószerelő volt, a feleség szalagmunkás az egykori vetőgépgyárban: kettejük nyugdíja alig haladja meg az ezer lejt (65 ezer forint). Petrescuné gyakran lejjebb tekeri a hőszabályozót, de mint mondja, csak mert az „embere” a műhelyben hozzászokott a hideghez.
Radu Opaina, a lakótársulások szövetségének elnöke szerint igen elterjedt gyakorlatról van szó. Opaina, aki két éve hevesen ellenezte a költségelosztókat, emlékeztet: az volt a fő érv, hogy ki-ki maga dönthesse el, hány fok legyen a lakásban, és aszerint fizessen. Ám az első tapasztalatokból kitűnik, hogy a fogyasztók komfortérzete nem nőtt, éppen ellenkezőleg. – Az emberek nem anynyit fizetnek, amennyit fűtenek. Amióta a költségelosztókat és a hőszabályozó csapokat felszerelték, a legtöbben annyit fűtenek, amennyit fizetni tudnak – érvel.
Szavait a házmester is megerősíti: sokan nappalra elzárják a csapokat. Annak ellenére – fűzi hozzá –, hogy jelentős megtakarítást csak a fűtésről való teljes lemondás hozna. Ilyenre nem tud példát, viszont olyan nyugdíjasra igen, aki nyaranta a tűzhelyen melegíti a fürdővizet, hogy félretehessen a téli rezsire. – Az emberek óvakodnak a tartozástól, amióta hat éve kénytelenek voltunk két lakást elárverezni – magyarázza.
Romániában a legkisebb nyugdíj 350 lej (22 500 forint), a nettó minimálbér pedig 520 lej (33 500 forint). A kis jövedelműek igényelhetnek szociális támogatást. Ha az egy főre jutó jövedelem 480 lej (harmincezer forintot) alatt van, a támogatás akár a fűtésköltség 30 százalékát is elérheti. 600 lejnél magasabb jövedelem esetén viszont már csak tíz százalék jár.
Forróék Bukarest olyan negyedében laknak, ahol nincs távhő. A férj úgy becsüli, gáztüzelésű kazánjuk a télen 600 lejig is felnyomhatja a rezsit, vagyis elviszi a pedagógus feleség fizetésének a felét, pedig háromszobás lakásuk csak hatvan négyzetméteres. Távfűtéssel egy ekkora lakás rezsije 400 lej, az állami szubvenció révén. Ezzel is magyarázható, hogy a közüzemi szolgáltatásokat szabályozó hatóság adatai szerint 2007-hez képest félmillió lakástulajdonos kérte visszacsatolását a rendszerbe.
A fővárosban az elmúlt télen fizetett lakossági ár (gigakalóriánként 119 lej) az előállítási költségek felét sem érte el. Vannak viszont olyan települések is – ilyen az egyik legszegényebb megyeközpont, a keleti-romániai Vaslui –, ahol az állami támogatás aránya 70 százalék. A szubvenció megvonása tehát sokaknak jelentős érvágás lenne. Mégis éppen ezt javasolta a kormány a költségvetési hiány lefaragására a Nemzetközi Valutaalapnak küldött tavaszi szándéknyilatkozatában. A megtakarítás országosan félmilliárd euró lett volna.
Végül a kabinet augusztusban engedményt tett: ezen a télen marad a szubvenció. Ám közben sokan lemondtak a megfi zethetetlennek ígérkező távhőről. A második kormányzati bejelentés után ezrek kérték visszacsatolásukat, de néhány településen a kilépők száma olyan nagy volt, hogy a szolgáltatót felszámolták – így ott a nyár eleji döntés visszafordíthatatlannak bizonyult.
