Kedd estétől kisebb megszakításokkal egyenes közvetítést adott a CNN, az ABC, a CBS, a Fox TV, a BBC, hogy csak a legnagyobbakat említsük a helyi chilei televíziós csatornákon kívül.

Chilei idő szerint kedd este fél tizenkettőkor közel kétezer riporter 40 országba továbbította a képsorokat a 622 méter mélyből 69 nap elteltével felhozott bányászról. Világrekord született, korábban nem volt példa arra, hogy ilyen hosszú idő elteltével kimentettek vájárokat. Az első becslések szerint legalább egymilliárd néző követte – legalábbis egy ideig – az élő adásokat a csodálatos megmenekülésről. Amikor augusztus 5-én beomlott a San José réz- és aranybánya, a világsajtó kevés figyelmet szentelt a 33 bányász sorsának. Azóta lett szenzáció, hogy 17 nap elteltével egy furat rájuk bukkant a menedékhelyükön, s azon felküldték az első, piros betűkkel írt üzenetüket, hogy mindnyájan élnek, jól vannak. Egyszerre azzal kezdett foglalkozni a világsajtó, hogyan osztották be a menedéken tárolt kevés élelmiszert, kefi rt, tejet, halkonzervet, hogyan produkáltak villanyt, vizet, miként tették elviselhetővé a létet a 30 fokos meleg és magas páratartalom közepette.

Közben a televíziós stábok interjúkat készítettek a mentést szervező szakértőkkel és a hozzátartozókkal. Mit mond majd a feleség és a kislány a felérkező férjnek-apának? Mit gondolnak, férjük visszatér-e még valamikor a bányába?

A chilei sajtó részben meglepődött, részben élcelődött a hatalmas nemzetközi médiaérdeklődésen, a jobb helyekért lökdösődő tévéseken. A globális bulvár tehát rávetette magát a szerencsétlenségre, így azt firtatták, képesek lesznek-e az egymásra találók még a szerelmi életre. A pénz azonban legyőzi a szemérmet és a jó ízlést. Az alig százezer forintnyi chilei bányászfizetések húszszorosát is felkínálta a média egy-egy exkluzív interjúért.

Isten nyert – mondja Sepúlveda, a bányászok szóvivője

– Voltam Istennel és voltam az ördöggel. Vetélkedtek értem. Isten nyert, a legjobb kézbe ka paszkodtam – ezekkel a szavakkal fordult a sajtóhoz Mario Sepúlveda, a bányászok szóvivője, miután 69 nap után először friss levegőt szívhatott. A 39 éves férfi, akit igazi mókamesterként ismerhetett meg a világ videoüzenetein keresztül, a mentőakció első óráinak főszereplőjévé vált. Sepúlveda, akit másodikként hoztak a felszínre, szinte rávetette magát a mentőcsoport tagjaira, miután nemcsak feleségét, hanem Pinera elnököt is összecsókolgatta. Egy kis szuvenírt adott a jelenlévőknek: apró köveket egyenesen a bányából. Mariót felesége és két gyermeke várta a furat végén. Elvira Valdivia csak egy rövid ölelést kapott, míg az elnök hármat, jó erőset, amit meg is jegyeztek a kívülállók. „Ölelje már meg rendesen a feleségét” – kiabálták, mire a bányász közölte: az asszonnyal előttünk az egész élet. Egy későbbi sajtótájékoztatón a családjával körülvett Sepúlveda megkért mindenkit, hogy ne „celebként” kezeljék, hanem mint Ma rio Sepúlvedát, a dolgos bányászt. A mókamester még korábban többször kérte, hogy ha egyszer kijut a föld alól, akkor egy szelet sült hússál várják. Be is hajtja a kérését: a hordágyon már figyelmeztette a mentősöket: „Hallják, nem felejtettem el a sültemet.” (H. Sz.)

A technika csodálatos. A 12 centi átmérőjű furatban ment le gyógyszer, ivóvíz, élelmiszer, felfelé levelek, üzenetek. A leküldött videokamerán át beszélgettek hozzátartozókkal, pszichológusokkal, orvosokkal, sőt a bányászok láthatták a chilei fociválogatott egy mérkőzését is. Végül a tervezettnél hamarabb indult a mentés úgynevezett: a négyfejű T130-as fúró 66 centiméteres csőutat vájt a sziklás talajba. Videokamera közvetítette a Főnix kapszula leérkezését is és a bányászok 622 méteres utazását.