Vasárnap százötven neves értelmiségi tüntetett Tel-Avivban a Függetlenségi csarnok előtt, ahol David Ben-Gurion 1948-ban kihirdette Izrael Állam megalapítását. Álláspontjuk szerint rasszista, a fasizmus irányába mozduló politikáról van szó. Cipi Livni, az ellenzéki jobbközép Kadima párt vezére politikai vigéckedésnek minősítette a lépést. A törvényt nem szavazta meg a Munkapárt hat minisztere és két jobboldali Likud-miniszter sem. Egyikük Dan Meridor, aki a kormányban a hírszerzésért és az atomenergia-ügyekért felel, kijelentette: Izraelnek úgy kell viselkednie kisebbségeivel, mint amilyen elbánást magának elvár. Feleslegesnek mondta az arab kisebbség állandó provokálását. Hanin Zoabi arab Kneszet-képviselő szerint a kormány ostoba raszszizmusa a sarokba szorítja az arab polgárokat, s ennek a következménye csak a rombolás lehet. Egy másik arab képviselő, Ahmed Tibi pedig azt nyilatkozta: bebizonyosodott, hogy Izraelben a jogok nem egyenlők, s az állam demokratikus a zsidóknak, és zsidó az araboknak.

Liebermann eközben közölte: nem igaz, hogy a törvénymódosításért cserébe belement volna az építési tilalom meghoszszabbításába Ciszjordánia területén. A rá jellemző diplomáciai tapintattal oktatta ki a nála vendégeskedő Moratinos spanyol és Kouchner francia külügyminisztert. A két külügyér a palesztinokkal való megegyezést sürgette, s erre azt kapták tőle: „Európa előbb a maga ügyeit oldja meg, aztán jöjjön panaszkodni hozzánk.” Benjamin Netanjahu miniszterelnök felajánlotta az izraeli telepek építésének leállítását is, ha a palesztinok zsidó államként elismerik Izraelt. Mahmud Abbasz palesztin elnök szóvivője ezt azonban sietve elutasította.

Ha a Munkapárt a Kneszetben az új esküszöveg ellen szavaz, aligha lesz belőle törvény. A kezdeményezés megerősítette: nincs egyetértés az elitben és a társadalomban azt illetően, homogén vagy demokratikus befogadó állam legyen-e Izrael.

A ciszjordániai Nablus közelében izraeli katona ellenőrzi egy palesztin paraszt csomagját