A török közösségről (tagjainak egy része csak az utóbbi években fedezte fel magának az iszlámot) persze nem lehet nem tudomást venni. Ma már közel hárommillióan vannak, ebből 800 ezren német állampolgárok, mások itt születtek, de nem kérelmezték még a német papírokat. A német nagyvárosok színesedő utcaképéhez már hozzátartoznak a fejkendős nők, a méregerős teát iszogató török férfiak. A vita pedig évről évre fellángol arról, mennyire részei ők a német társadalomnak.

A több millió töröknek persze mind megvan az egyéni története. Razye például a távoli Anatóliából érkezett Berlinbe, egyetlen szó német nyelvtudás nélkül, hogy férjhez menjen egy baráti család fiához. A férfi második generációs török volt, de ragaszkodott hozzá, hogy a felesége az anyaországból érkezzen. Két gyermekük viszont már jobban tud németül, mint törökül. Ha megkérdeztem, hova tartoznak, rázták a fejüket: se ide, se oda.

A legtöbben így éreznek. Razye apósa még a hatvanas években érkezett Berlinbe, vendégmunkásként. – Akkor szükség volt ránk – mondja büszkén. Ma már közhely, hogy a német politikusok évtizedekig nem ismerték fel, hogy a vendégmunkások nem fognak hazatérni, segíteni kellene tehát a beilleszkedésüket. Ám a rosszul értelmezett multikulturális eszme nevében inkább hagyták, hogy éljenek saját negyedeikben, a rendőrök sokáig még a családi erőszakhoz sem akartak kivonulni, mondván, ez is a „kulturális különbség része”.

De az immár saját újságot olvasó és tévéadókat néző török közösséggel is nehéz megértetni, hogy az elzárkózás zsákutca, gyerekeiknek és unokáiknak a német oktatási rendszerben és a német munkaerőpiacon kell(ene) helytállniuk. Az eredmény közös kudarc: a török fiatalok harminc százaléka semmilyen képzettséget nem szerez, így esélye sincs munkát (és megélhetést) találni.

Igaz, vannak sikertörténetek is. A német futballválogatott egyik nagy sztárja, Mesut Özil is török származású, miképp a zöldek vezetője, Cem Özdemir vagy Aygül Özkan, az alsó-szászországi tartományi kormány szociális miniszter asszonya. Sőt, néhány évvel ezelőtt a német közszolgálati televízió arra vetemedett, hogy szatírát készítsen egy négygyermekes német-török házaspárról, Török kezdőknek címmel. A sztereotípiákat kipellengérező sorozat viharos sikert aratott.