Háborúzni az interneten is lehet
Házilag összebarkácsolt, úgynevezett e-bombával könnyen kiiktatható a honi földfelszíni műsorsugárzásért felelős Széchenyi-hegyi adó. A médiát, köztük az internetes portálokat álhírekkel árasztják el, közben a BKV irányító rendszerét és a főváros néhány fontos közúti csomópontjának jelzőlámpáit zavarják össze. A budapesti belvárosban elég néhány utcai kábelalagút szerelőnyílását leemelni, hogy el lehessen vágni a hazai bankok távközlési kábeleit. A káosz az áramszolgáltatás kiiktatásával „tökéletesíthető”: a Google Earth segítségével pontosan meghatározható, hol érdemes kidönteni a nagyfeszültségű távvezetékeket – sorolja Kovács László őrnagy, melyek lennének egy Magyarország elleni kibertámadás elsődleges célpontjai.
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) docense a társszerzője a Digitális Mohács című tanulmánynak, amelyből kiderül: alig tucatnyi jól szervezett és elszánt terrorista, a netről beszerezhető nyilvános információk felhasználásával milyen rombolást hajthat végre. A Digitális Mohácsot az USA-ban készült „Digitális Pearl Harbor” kibertámadási forgatókönyv ihlette. A törököktől 1526-ban elszenvedett megsemmisítő vereségről elnevezett hazai szcenárió azt hivatott bemutatni, hogy Magyarország is ki van szolgáltatva egy jelentős részben számítógépekkel levezényelt támadásnak.
– Két évvel ezelőtt született kormányhatározat a kritikus nemzeti infrastruktúrák védelmére, a gyakorlatban kevés előrelépés történt. Nálunk is szükség lenne az Egyesült Államokban már létező „kiberbiztonsági cárhoz” hasonlatos illetékesre, aki baj esetén tudja, hogyan kell koordinálni a védekezést – mutatott rá a ZMNE-n információs műveleteket is oktató Kovács őrnagy.
A NATO-ban az észtországi informatikai rendszerek ellen 2007-ben vélhetően Oroszországból indított (európai számítógépes rendszereken is átfuttatott) kibertámadás nyomán indult meg a gondolkodás az új típusú fenyegetettségről. Egyelőre nincs konszenzus arról, hogy egy NATO-tag elleni számítógépes csapás felér-e egy hagyományos fegyveres támadással, vagyis életbe lép-e a „mindenki egyért” elvre épülő híres V. cikkely. A XXI. századi konfliktusoknak azonban integráns része a kritikus infrastruktúrák kölcsönös számítógépes támadása: ezt jól mutatta a 2008-as grúz–orosz válság.
Az információs hadviselést magában foglaló elektronikai hadviselésben és a számítógép-vezérelt háborús műveleti vezetésben az Egyesült Államok jár az élen, majd a britek, a németek és a franciák következnek. Számítógépeket a tálibok ellen vívott afganisztáni harcokban is sűrűn használnak: a komputerek elengedhetetlenek például a hírszerzési adatok kiértékeléséhez.
Kibertámadásokat a hadseregek polgári célpontok és infrastruktúrák ellen is végrehajthatnak. A Magyar Honvédség a nemzetbiztonsági stratégia értelmében a védelemre összpontosít. Az informatikai hadviselésre kiképzett katonák feladata elsősorban a megelőzés, így az esetleges gyenge pontok felkutatása. Ez sok hasonlóságot mutat az üzleti élettel: számos vállalat „etikus hackereket” alkalmaz, akiktől azt várják el, hogy felkészültségükkel segítsenek azonosítani az adott cég számítógépekkel kívülről könnyen támadható részeit. Kovács őrnagy szerintMagyarországon 50–60 főre tehető az ilyen elmélyült tudással rendelkező informatikusok tábora, jelentős részüket számítógép-biztonsági cégek foglalkoztatják.Hasonló információbiztonsági szakemberek hamarosan a ZMNE-ről is érkeznek majd, az illetékes tanszéken ugyanis nemzetbiztonsági szempontból fontos, speciális informatikai elhárítási-felderítési képzést indítanak.
