Hét hónapja folynak a koalíciós egyeztetések az arab államban, melynek során a szélsőségesek több pokolgépes támadással is jelezték: szívesen kihasználják a politikai vákuumot. Al-Maliki kormányfő Jogállamiság nevű pártszövetsége kevéssel maradt alul a márciusi választásokon a világi, síita Ijad Allavi volt kormányfő által vezetett Irakijával szemben, mely hangsúlyosan kiállt a szunnita szavazók képviselete mellett. Az hamar világossá vált, hogy Allavi nem tud többséget szerezni a 325 fős iraki parlamentben, így al-Maliki próbált egyezkedni a másik síita szövetséggel és a kurdokkal.

Allavit támogató asszony a választás előtt. Ki áll majd ki érte?

A polgárháborús harcok ejtette sebek begyógyításához azonban egy felekezetek felett átívelő kormánykoalíció tenne a legjobbat az országnak – emellett érveltek a távozó amerikaiak is. Al-Maliki azonban igazi megosztó figura. Bár kormányzása alatt Irak jóval biztonságosabbá vált, sokan vádolják azzal, hogy a biztonsági erőket saját céljaira használta fel, s túl sok hatalmat vont magához. Elemzők attól tartanak, ha a Szaddám Huszein diktátor alatt kivételes helyzetben élő, kisebbségi szunniták megint kimaradnak a hatalomból, az újabb erőszakhullámba taszíthatja az országot. Al-Maliki arrogáns kiszólásai miatt a szunniták bojkottálták is a vele való tárgyalásokat.

Ám a Washington Post szerint a szunniták most hajlandók lennének belemenni egy koalícióba, ha az államfői posztot vezetőjük, Ijad Allavi kapja, s egyben a parlament ki is szélesíti a most jobbára ceremóniális jogkörökkel rendelkező elnök jogosítványait, különösen a külpolitika, az energiapolitika és a honvédelem területén. A királycsináló ismét Muktada asz-Szadr lehet, akit az amerikai invázió éveiben radikalizmusáról ismert a világ. A fiatal hitszónok – akinek pártja része annak a vallási-politikai tömbnek, mely a harmadik legtöbb mandátumot szerezte a választásokon – már több éve Iránban tanul. Múlt pénteken váratlanul támogatásáról biztosította al-Malikit, annak ellenére, hogy a kampányban még azt hangoztatta, bárki lehet kormányfő, csak al-Maliki nem. Ráadásul a két politikus tábora között fegyveres konfliktus is volt: 2008 májusában iraki katonai erők kifüstölték a Szadrhoz hű Mahdi Hadserege nevű milíciát Bagdadból és a déli Bászrából.

Valószínű, hogy Teheránban tanácsolták asz-Szadrnak, hozza össze az Irán által támogatott Maliki vezette kabinet létrejöttét. Szadr telefonon javasolta vasárnap este Allavinak, hogy vessen véget a bojkottnak és tárgyaljon Malikival a koalíció lehetőségéről, amennyiben Maliki beleegyezik az államfői pozíció kiszélesítésébe – Szadr pedig a maga részéről ragaszkodni fog ehhez a kitételhez. Így azonban a kurdok maradnak ki, akik egyébként eddig maguknak követelték az elnöki pozíciót.

Egyelőre kérdéses, hogy Allavi belemegy-e az egyezségbe. Bár Allavi pragmatikus politikus, de pártjában még mindig nagy az ellenállás Malikivel szemben. Ráadásul Allavi biztos nem akar politikai szívességet elfogadni Teherántól: nemrég a Der Spiegelnek adott interjújában panaszkodott Irán befolyására az iraki belpolitikában.

A Mohamed halála után nem sokkal bekövetkezett szkizma (egyházszakadás) két részre osztotta a Próféta híveit, mivel nem jelölte ki egyértelműen örökösét. A két felekezet között évszázadok óta él a bizalmatlanság. Míg a muszlimok 90 százalékát kitevő szunniták közül a síitákat sokan fura szektának tekintik (radikálisabb, például Oszama bin Laden által terjesztett vélekedés szerint eretnekek), addig a síiták a mártírszerepet magukra vállalva életüket az elnyomók elleni állandó küzdelemként élik meg. Al-Maliki szívesen „flörtöl” a vallásos politikával, és használja ki a Szaddám Huszein alatt síitákat ért sérelmeket. A szintén síita, de hangsúlyosan világi Allavi egy nemzetibb felfogást képvisel, mely szerint a szunniták is az iraki nemzettest egyenrangú tagjai.