Brazília még vár a női elnökre
Az előrejelzések szerint jó az esélye a 62 éves Rousseffnek –aki a két sikeres mandátum után leköszönő Lula da Silva pártfogoltja, annak volt kabinetfőnöke –, hogy az október 31-i második fordulón Brazília történetének első nő elnökévé válasszák, ha csak valami meglepetés, így például újabb korrupciós leleplezés nem jön közbe. (Egyébként Lula da Silva is mindkét esetben csak a második fordulóban biztosította elnökségét.) Rousseff mostani 47 százalékával szemben Serra, Sao Paulo volt kormányzója, a szavazatoknak csak 32,6 százalékát kapta.
A mérleg nyelvének szerepét a voksok 19,3 százalékát meglepetésre begyűjtő Marina Silva, illetve az őt jelölő Zöld Párt tölti be. A brazíliai zöldek ideoló giailag, így különösen a szociálpolitikát tekintve közelebb állnak a Munkáspárthoz, mint a centrista szociáldemokratákhoz. Marina Silva – aki az Amazonas környékén született, s 16 éves koráig analfabéta volt – Lula da Silva kormányában egy ideig környezetvédelmi miniszter lett. Ám éppen az Amazonas fejlesztése – pontosabban védelme – ügyében összekülönbözött az elnökkel és állítólag személyesen a szerinte túlságosan pragmatista Rousseffel, s utóbb kilépett a Munkáspártból is, csatlakozva a zöldekhez. Kérdés, hogy a párt most befolyásolja-e választóit, hogy kire szavazzanak a második fordulóban.
A kampányban egyébként Dilma Rousseff és José Serra is az elmúlt évek irányvonalának, a globalizáció előnyeit meglovagoló „lulai örökségének” folytatását ígérte, így a befektetők támogatását, a középrétegek erősítését és a szegénység elleni programok fenntartását. (Az utóbbi évtizedben mintegy 20 millióan, a lakosság majd egytizede emelkedett ki a szegénysorból.) Serra az adóreform szükségességét hangsúlyozta, míg Rousseff inkább az infrastruktúra fejlesztését állította az előtérbe.
A katonai diktatúrát követően alakult brazil Zöld Párt (Partido Verde) környezetvédelmi, emberjogi, pacifista nézeteivel túl kívánt lépni a hagyományos „bal- és jobboldaliságon”. Egyik teoretikusuk, Rebóczkay Tibor szerint ahhoz, hogy átlépjék a kis pártok ötszázalékos támogatói bázisát, nyitniuk kellett olyanok iránt is, akik a környezetvédelemnek esetleg nem is elkötelezettjei. A zöldmozgalom több latin-amerikai országban kezd számottevő politikai erőként jelentkezni. Kolumbiában például a júniusban tartott elnökválasztások második fordulójába bejutott, s ott 20 százalékot kapott a Zöld Párt jelöltje, a litván bevándorlóktól származó Antanas Mockus, aki korábban Bogotá polgármestereként vívott ki érdemeket a tömegközlekedés hatékonyabbá tételével. A vasárnap Peruban tartott helyhatósági választásokon, a fővárosban, Limában ha nem is kimondottan zöld párt, de a környezetvédőket is magában foglaló új baloldali tömörülés, a Fuerza Social (Társadalmi Erő) jelöltje, Susana Villaran győzött – a még nem végleges eredmény szerint –kis különbséggel. Limának is első ízben lesz nő a polgármestere.
