Kistigrisek és nagytigrisek
Most, hogy a kelta tigris kilehelte lelkét, egy kérdés maradt: vajon a közben hatalmasra növekedett ázsiai tigrisek mit szólnak ehhez? A felvetés nem túlzó. Nincs olyan brüsszeli fórum, ahol a részvevők ne arról értekeznének, hogyan hagyja Ázsia maga mögött Európát. A minap például egy pénzügyi konferenciának a fizetési rendszerekről szóló, meglehetősen technikai jellegű vitájában is előjött ez a súlyos kérdés, hogy miközben Európa lassú reformokkal bíbelődik, Ázsia nemhogy felzárkózik, hanem szépen lehagyja az öreg kontinenst. Nem Japánt emlegetik a részvevők, hanem Kínát és Indiát. Sőt az Európai Parlamentben a brüssze li Bruegel Kutatóintézet által rendezett vitán arról értekezett Vince Cable, az új brit kormány minisztere, hogy a gazdasági növekedési iramok összehasonlításából milyen rosszul jön ki az EU. S ehhez még hozzátetteSharon Bowles, a gazdasági és pénzügyi bizottság befolyásos és liberális elnöke, hogy az ázsiaiak, s különösen a kí naiak, valamit csak jobban csináltak, mint az euró paiak, mert a válságot sokkal kisebb sérülésekkel megúszták, s a banki szabályozásuk – úgy látszik – csak jobb volt, mint az európai, amelyet éppen most alakítanak át.
Ez persze csak néhány kiragadott példa, de jól tükrözi, milyen hangulatban készül az EU az európai–ázsiai csúcsra, amelyet legutóbb két éve Pekingben rendeztek meg a kirobbanó világválság árnyékában. A huszonhetek csúcsszinten képviseltetik magukat, akárcsak a japánok és a kínaiak. De az indiaiak például nem. S a három új, köztes – mert nem tartozik sem Európához, sem Ázsiához – tag közül Oroszország külügyminisztert küld, de Ausztrália és Új-Zéland a kormányfőjét küldte. Összesen több mint negyven állam- és kormányfőt várnak Brüsszelbe.
A fórum 1996 óta létezik, tevékenysége eddig nagy izgalmat nem keltett. De most más a helyzet. Az EU szeptemberben még csúcstalálkozót is összehívott, hogy valamilyen ésszerű és közös álláspontra helyezkedjék a stratégiai partnerekkel alakítandó kapcsolatokat illetően, s ide tartozik Kína és India is. – Az igazi kérdés az, hogy miközben a nagy tagállamok saját diplomáciai törekvéseiket igyekeznek érvényre juttatni, hogyan lehetne tudatosítani, hogy mégiscsak az EU a világ legnagyobb gazdasági térsége. A kölcsönös előnyök érvényesítése, a viszonosság elvének rögzítése lehet e csúcs tétje európai szempontból – mondta a tanács elnökének, Herman Van Rompuynak egyik munkatársa. Például a szolgáltatások kereskedelmének bővítése, a nem vámjellegű akadályok lebontása s a szellemi tulajdon védelme. Utóbbi nem lesz egyszerű feladat, mert például a kínai stratégia sikeresen szippantja be az európai technológiát, amely ellen sem a vállalatok, sem az EU nem lép fel, attól félvén, hogy elveszti a piacot, ahonnan egyébként a feljövő kínai vállalatok amúgy hatékonyan szorítják ki őket. A Financial Times a minap arról cikkezett, hogy még Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó is Kínában keres partnert a Szilícium-völgyet magában foglaló nyugati parti államának vasútfejlesztési tervének megvalósítására.
Az európai munkaadók lobbi szervezete, a BusinessEurope a találkozó előtt sürgette: az unió vesse fel a külföldiek számára egyre romló kínai üzleti környezet ügyét, valamint a pekingi árfolyam-politika kérdését. A Brüsszelbe tartó Wen Jiabao kínai kormányfő Athénban vasárnap azt hangoztatta: országának érdeke az erős euró megőrzése. Hozzátette: Peking nem csökkenti európai államkötvény-állományát.
A hétfőn és keddenBrüsszelben tanácskozó huszonhét uniós tagállam, a tizenhat ázsiai ország és a három meghívott a világ nemzeti össztermékének felét állítja elő, a világ népességének hatvan százalékát adja, akárcsak a világkereskedelemnek. Ebben az évtizedben a 27-ek és a 19-ek kereskedelme megduplázódott, s például a német exportsikerek kulcsa is immár Ázsia, mert oda irányul kivitelének harmada. Ám Európa így is 215 milliárd euróval kevesebbet exportált ebbe a térségbe, mint amennyit onnan importált 2009-ben.
A kétnapos csúcson nem kell megállapodást elérni: szó lesz a globális ügyekről, tekintettel a G20-ak szöuli találkozójára, a klímaváltozásról, a fenntartható fejlődésről, s persze a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatótanácsának átalakításáról, hogy az jobban tükrözze a megváltozott világrendet, vagyis Európa befolyásának csökkenését és az ázsiaiak felemelkedését. Az EU és Dél-Korea aláírja a szabad kereskedelmi megállapodást, amelytől az olasz autóipar nagyon félt, s lesz külön európai–kínai csúcs is, amelyen az emberi jogokról is értekezni lehet.
