Az etnikai vagy vallási kisebbségekhez, hátrányos helyzetű csoportokhoz sokkal kevesebb segítség jut el, mint másokhoz. A millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében tett erőfeszítések közül is csak nagyon kevés volt eredményes azok esetében, akik a szegények között is a legszegényebbek – mondta lapunknak Neil Clarke , egy kisebbségek jogaiért küzdő civil szervezet munkatársa. A Minority Rights Group International (MRG) európai irodájának igazgatója szerint a nemzetközi fejlesztési segélyek gyakran nem érik el azokat, akik konfliktus sújtotta vagy a városias központoktól távoli területeken laknak. Az adományozók sokkal kevesebb nagyszabású programot szerveznek olyan térségekben, ahol a munka nem kecsegtet azonnali sikerrel.

– A millenniumi fejlesztési célokat valószínűleg nem lehet elérni 2015­re. Persze semmi sem lehetetlen, de ha megnézzük a számokat, látszik, hogy még minden szektorban nagyon sok munkát kell végezni ahhoz, hogy esély legyen a célok teljesítésére. A gazdasági világválság pedig tovább nehezíti a helyzetet, mivel egyre kevesebb lett a segélyezésre elkölthető pénz. A válság hatalmas munkanélküliséggel is jár, ami növeli a szegénysé­get, és ez teljes népcsoportokat kényszeríthet arra, hogy elköltözzenek, más területre vándoroljanak. Fontos azonban megjegyezni, hogy a válság nélkül sem értük volna el a 2015­re kitűzött célokat – mondta Clarke. Ráadásul az eddigi eredmények is aránytalanok: ha Kínát és Közép-Ázsiát figyelmen kívül hagyjuk, akkor azt látjuk, hogy Afrikában, ahol a legtöbb feladatunk lenne, szinte semmilyen eredményt nem értünk el. – Nem azt mondom, hogy Európában vagy Ázsiában nincs teendő, különösen a romák ese tében, de világos, hogy a legnagyobb kihívást a szubszaharai Afrika jelenti –mondta a szakértő.

Az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek, őslakos csoportok különösen hátrányos helyzetben vannak. Ők nagyobb eséllyel laknak a központoktól távoli helyeken, ahol fejletlen az infrastruktúra. Gyakrabban lesznek konfliktusok áldozatai és kényszerülnek nyomornegyedekbe, slumokba költözni. (Az iraki háború következtében számos, a térségben élő kisebbséget szorítottak ki lakhelyéről. Tíz éve 2,9 millióan, ma már 10,7 millióan laknak itt nyomornegyedekben.)

A kisebbségekhez tartozó gyerekeket nagyobb arányban oktatják elkülönítve. Hátrányos helyzetbe kerülhetnek amiatt is, hogy nem anyanyelvükön tanulnak. Indiában például az alapfokú oktatásban sem részesülő gyerekek 41 százaléka dalit, azaz kaszton kívüli „érinthetetlen”. Azok pedig, akik járnak iskolába, nagyobb valószínűséggel részesülnek testi fenyítésben, mint magasabb státuszú csoportokba született társaik.

– Mégsem az a legfontosabb, hogy mennyi pénzt irányítunk ezekre a területekre, hanem hogy hogyan tesszük azt. A siker legalább annyira a hozzáállás, mint pénz kérdése – mondta Clarke. A forrásokat gyakran közvetlenül a kormányok, kormányügynökségek vagy nagy nemzetközi segélyszervezetek osztják el. A döntéshozatalban maguk az érintett csoportok nagyon kis részt vállalnak, pedig csak ők tudják, pontosan mire van szükségük.

– El kell ismerni, hogy egyre több civil szervezet használja azt a megközelítést, amely a helyiek tapasztalataira alapoz, ez azonban még mindig nem vonatkozik a kisebbségekre. A feljesztési programokat megvalósító szervezetek még mindig nem foglalkoznak a vallási, etnikai kisebbségek, a nők vagy a slumok lakóinak speciális igényei vel. Afrikában 41 millió gyermek nem részesül alapfokú oktatásban. Többségük kisebbségekhez tartozik, ám hogyan tudnánk rajtuk segíteni, ha nem vizsgáljuk, miért pont ők nem járnak iskolába? – kérdi a MRG budapesti irodájának vezetője, aki 11 hónapja érkezett Magyarországra.

A segélyek hatékonyabb elköltését segíti, ha a programokat a segélyezés emberi jogi megközelítése alapján szervezik. Ez azt jelenti, hogy a segélyezetteket minden esetben bevonják a döntésekbe, illetve segítenek is nekik abban, hogy képesek legyenek részt venni abban. A projektnek átláthatónak, a szervezőknek pedig elszámoltathatóknak kell lenniük. A programok alapja minden esetben az emberi jogok, és alapvető fontosságú, hogy a segélyezés ne diszkrimináljon egy kisebbséget sem.

Ez azt jelenti, hogy a segélyezés mértékénél fontosabb annak kivitelezése. – Magyarország nem tud soha annyi segélyt vinni Afrikába, mint Nagy­Britannia, de ez nem azt jelenti, hogy ne tudna hozzájárulni a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez – mondta Neil Clarke. – Magyarország például tapasztalt a vízügyekkel kapcsolatos programokban. Egy kis afrikai közösségben, amely a nagy nemzetközi programokból kiesik, ám szüksége lenne tiszta ivóvízre, Magyarország a tudását kihasználva kis anyagi befektetéssel is nagy eredményeket érhetne el. A minőség fontosabb, mint a mennyiség – magyarázta.

A millenniumi fejlesztési célok

A millenniumi fejlesztési célokat (Millennium Development Goals – MDGs) átfogóan tartalmazó dokumentumot, az úgynevezett Millenniumi nyilatkozatot az ENSZ 189 tagállama hagyta jóvá az ENSZ közgyűlésén 2000 szeptemberében. A nyilatkozat aláírói megerősítették az ENSZ alapokmányában lefektetett alapértékeket, és bizonyos konkrét lépések jóváhagyásával a globális szegénység leküzdése és egy mindenki számára élhető világ megteremtése mellett kötelezték el magukat. Az általános célokat 2001­ben, az ENSZ következő közgyűlésén konkretizálták. A közgyűlés által elfogadott dokumentumban (Roadmap towards the implementation of the UN Millennium Declaration) nyolc átfogó, 2015­ig megvalósítandó célt határoztak meg, ezekhez pedig 18 részcélt és összesen 48 indikátort (mérőszámokat) rendeltek hozzá annak érdekében, hogy a fejlődés értékelhetővé váljon.

1. cél: A szélsőséges szegénység és éhínség felszámolása.

2. cél: A mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás biztosítása.

3. cél: A nemek közti egyenlőség és a nők felemelkedésének előmozdítása.

4. cél: A gyermekhalandóság csökkentése.

5. cél: Az anyai egészségügy javítása.

6. cél: A HIV/AIDS, a malária és más betegségek elleni küzdelem.

7. cél: A környezeti fenntarthatóság biztosítása.

8. cél: Globális partnerség kialakítása a fejlesztés érdekében.