Minimális, mindössze 1,3 százalékos szavazattöbbséggel dőlt el a brit Munkáspárt vezetésért vívott testvérharc. David Miliband volt külügyminiszter és öccse, Ed Miliband korábbi energetikai miniszter közül az utóbbi nyerte a pártelnöki posztot, amelyet belső szavazással döntöttek el. A voksolásban teljes egyenlőség uralkodott: a westminsteri és az Európai Parlament munkáspárti frakcióinak tagjai, illetve a „mezei” párttagok egyformán egy-egy szavazattal rendelkeztek.

Ed Miliband, a Munkáspárt új vezére. Az öcs nyerte a testvérharcot

A bukmékerek favoritja ugyan a jóval több politikai tapasztalattal rendelkező David Miliband volt, öt évvel fiatalabb öccsének a finisben sikerült a maga javára fordítani a versenyt. A pártelnöki szék az idén májusi parlamenti választási vereség, s a korábbi kormányfő-pártelnök Gordon Brown lemondása óta üres.

A leadott szavazatok alapján egyik jelölt sem szerezte meg a szükséges 50 százalékot. Csak a negyedik számlálási forduló után jelenthette be Ray Collins főtitkár: „Ed Miliband, te nyertél”. Az eredményhirdetésre először zárt ajtók mögött került sor, de mint később kiszivárgott, David és Ed azonnal átölelte egymást. Amikor néhány perccel később megjelentek a kongresszusi küldöttek és a tévékamerák előtt, az exkülügyminiszter erőltetett mosolyán, feszült arckifejezésén lehetett érezni, milyen fegyelemmel próbálja meg leküzdeni csalódottságát. Öccse minden hivalkodás nélkül ünnepelt, egyben elismeréssel adózott legfőbb riválisának. – Szeretlek, mint bátyámat, nagyra tartalak jellemedért! Tudjuk, milyen sokat nyújthatsz ennek az országnak a jövőben! – mondta. A fi vérek özvegy édesanyja, a 75 éves Marion Kozak, aki maga is egész életében a Munkáspártot támogatta, nem voksolt és mostManchesterbe sem ment el.

Az új pártvezér igyekezett rögtön cáfolni a róla kialakult balos képet. A gyakran „Vörös Ed”-ként (Red Ed) emlegetett politikus a baloldalhoz legközelebb álló vasárnapi lapnak, a Sunday Mirrornak írt cikkében emlékeztetett a Munkáspárt történelmi vívmányaira (élükön az NHS egészségbiztosításra), az elmúlt tizenhárom évben pedig az oktatási és egészségügyi reformra. A Blair–Brown-korszak megosztottsága után a párt egységének helyreállítását tartja fő céljának. A rekordnagyságú 156 milliárd fontos költségvetési deficit csökkentésével kapcsolatban azt hangoztatta: bizonyos megszorítások elkerülhetetlenek, de megengedhetetlen, hogy a konzervatívok a hiányt ürügyként kezeljék a közszolgáltatások lefaragásához.

A BBC politikai magazinjában Ed Miliband azt hangsúlyozta, hogy pártja nem fog elcsúszni a bal irányába. Ha a szakszervezeti tagok támogatásával szerezte is meg a vezetést, „saját maga embere” akar lenni és a „politikai centrumban” foglal helyet. Mégis a korábbi pénzügyminiszternél, Alistair Darlingnál „lassabban és óvatosabban” csökkentené a hiányt, a megszorítások helyett az adókat emelné.

A Munkáspárt a következő tíz napban választja meg az árnyékkormány tagjait. Ed szabad kezet adott bátyjának a számára legrokonszenvesebb tárca megjelölésére. Az ifjabb Miliband jó formában, a közvélemény-kutatásokban a torykat utolérve, május óta több mint harmincezer új tagot toborozva vette át a Munkáspárt vezetését. A William Hill fogadóiroda ennek ellenére 15/8-ról 2/1-re változtatta meg az oddsot, azaz csökkentette az ellenzéki párt esélyét az öt év múlva esedékes választás megnyerésére.