Egyezség az ördöggel
– A brit archívumok „szent kelyhébe” bepillantani túlságosan izgalmas kihívás volt ahhoz, hogy visszautasítsam – mondta Jeffery, akit az MI6 még 2005-ben választott ki a feladatra. Előtte persze, mint azt a belfasti Queen’s University professzora a The Timesnak elmondta, „a szemgolyóját is átvilágították.”
A könyv a külföldi kémszolgálat első negyven évéről szól csupán, ám az igyekezet a nyitásra értékelendő, hiszen 1994 előtt még a Secret Intelligence Service (SIS, azaz a külföldön működő titkosszolgálat) létezését sem ismerték be. Bár az ügynökségnek öt éve van honlapja (www.sis.gov.uk), az kevés részletet tartalmaz az állományról, a költségvetésről vagy egyes akciókról. Jefferyt segítette az is, hogy az MI6 nem semmisíti meg az iratait, és kész volt kellemetlen eseteket is nyilvánosságra hozni.
A Timesban közölt részletek kínos fejezetekre is rávilágítanak. Ilyen például a Zavar-hadművelet (Operation Embarrassment), amely során a második világháború után a brit kormány többek között bombákkal és aknamunkával próbálta meg eltéríteni a zsidó menekülteket attól, hogy Palesztinában telepedjenek le. Jeffery áttekintéséből az is kiderül, hogy a brit titkosszolgálat fontolóra vette, de véres megtorlásoktól tartva elutasította a magas rangú nácik ellen tervezett merényleteket. Az áruló ügynökökkel szemben azonban nem ismertek kegyelmet.
Az MI6 hiteles története első alkalommal erősíti meg azt a feltételezést is, hogy más írók mellett Graham Greene és William Somerset Maugham is dolgozott a „cégnek”. Greene titkosszolgálati élményein nyugszik például a Havannai emberünk című regénye. A főhős, Wormold alakját egy Garbo nevű, Lisszabonban működő spanyol kettős ügynök ihlette, aki náci megbízóit félrevezető információkkal etette, azt a benyomást keltve, hogy egy egész Angliára kiterjedő besúgóhálózatot futtat. Eközben nem csinált mást, mint térképekből, útleírásokból és közönséges katonai tájékoztatókból talált ki tervezett csapatmozgásokat és hadműveleteket.
Greene-t és társait azért „hálózta be” az MI6, mert ki akarta aknázni a távoli országokban szerzett ismereteiket és kapcsolataikat. Jeffery eloszlatja azt az illúziót, hogy az önvédelem céljából fegyveres kiképzést is kapott ügynököknek felhatalmazásuk lett volna a gyilkolásra. A történész nem talált bizonyítékot annak a nemrégiben felröppent állításnak amegerősítésére sem, hogy a brit titkosszolgálat benne lett volna az őrült orosz szerzetes, a cári család életébe befurakodott Raszputyin elleni merényletben. A kötet színesebb fejezetei közé tartoznak Wilfrid Dunderdale, a MI6 második világháború előtti és alatti párizsi képviselőjének kilengései. A híres könyv- és filmalak, James Bond modell jének tekintett „Biffy”, aki a csinos nőkért és gyors kocsikért egyaránt rajongott, a 007-es ügynökről szóló könyvek szerzője és a filmsorozat ihletője, Ian Fleming barátja volt.
Maga Jeffery sem tudja pontosan, miért nyitotta ki hirtelen archívumát a felderítés, még ha arra nagyon ügyelt is a parancsnokság, hogy igazán veszélyes csontvázak ne hulljanak ki az iratszekrényekből.
